Dénes Albert és Mária honlapja
Az élet asztrológiája
Sorslogosz

...  ...  ...

Dénes Albert

Tudjuk jól, legalábbis fontos lenne tudni, hogy a metafizika az nem más, mint az egész embert átlényegítő tudatos szellemi gyakorlat és folyamat.
Út.
Azt is fontos tudni, hogy az asztrológia azt a lehetőséget kínálja fel, hogy személyre szabottan mutassa az utat. Az asztrológia szimbólumokban mutatja meg azt a személyes mintát, amely az úthoz való viszonyulásunkat tükrözi, többek között azt is, hogy milyen módon vagyunk hajlamosak eltérni az úttól. Tulajdonképpen saját magunktól, saját tengelyünktől, mert az út bennünk van, mi vagyunk, mi hordozzuk és haladunk rajta.
Az asztrológia (születési képlet) megadja a szimbólumokat, de magát az értelmezést a metafizika (szellemi tudás) adja. Azt a szót, amely a szimbólumok értelmét feltárja, hogy a bennük foglalt jelentés számunkra világossá váljék, a metafizika adja. Ez a Logosz, az egyetemes értelem. Ki amennyire mélyül el benne, annyira részesül a logoszban. Csakhogy a logoszhoz való hozzáférés nem csupán a könyvek, tanulmányok által lehetséges, sőt majdnem kizárt, hogy csupán “az írásban való elmélyülés”-sel a logoszt az ember személyesen integrálja. Ott van a konkrét, mindennapi élet, az egyéni sors, amely vagy akadálya, vagy éppen lehetősége annak, hogy az ember logosszal itatódjék át, ez az emberen múlik. Hogy mi a logosz? Sokan felteszik a kérdést, hogy van-e és ha van, akkor mi az élet értelme. Aki logosszal rendelkezik, annál ez már nem kérdés, hanem világosan látja, hogy életnek van értelme és azt is látja, hogy mi. Persze, nem- mondjuk, például- a gyors és biztos meggazdagodásban fogja ezt az értelmet látni.
Az asztrológia szimbólumai által világossá válnak a személyes életnek az értelemmel való átitatódási lehetőségei, ha ez az értelmezés az Egyetemes Logoszból indul ki, és a szimbólumfejtést azzal a szó-színvonallal közelíti meg, amely ennek az értelemnek az alapállásából dolgozik.
A horoszkópértelmező metafizikuson kívül ki kell ezt a feltárt értelmet megértse? Nyilván, elsősorban az a személy, akinek a születési vagy személyes horoszkópértelmezés készül.
Sorslogosz.
A horoszkópban elsősorban azok a feladatok, lehetőségek tárulnak fel, amelyek a konkrét életre, a mindennapokban elérhető állapotokra és megteendő lépésekre utalnak.-
Valamennyire az értelmezést kérő embernek is metafizikussá kell válnia, ahhoz, hogy teljes mélységében megértse, miről van szó. Az érthetőség szempontjait maximálisan kielégítő értelmezés sem tud eljutni olyan emberhez, aki, valamilyen okból nem fogadja be azt. Nyilván, meg akarja érteni, hiszen ez már következik abból is, hogy igényli az értelmezést.
Hol ütközhet akadályba, mégis, az értelmezés megértése?
Ott, hogy amint már írtam, valamennyire metafizikusnak kell lennie, de legalábbis a metafizikára nyitottnak annak, aki a horoszkópja értelmezését meg akarja érteni s az életét egyre határozottabban erre a szellemi alapra szeretné helyezni. Itt, ebben már komoly helye és szerepe van az “írásban való elmélyülésnek.” Vagyishogy, tájékozódjon az ember.
Itt van például az “istenkérdés”.
A metafizikában istenazonosságról van szó.
Az Istennel való viszony - mindig viszony marad. Nem azonosság. Hiába mondja az ember, hogy Istenhez közel van, vagy távol, az azonosság szempontjából teljesen lényegtelen.
Ez az a kényes pont, amely felháborodás vált ki, mert- úgy-e- a rongált, gyarló, gyenge, esendő ember hogyan meri kimondani saját istenazonosságát? Nem is mondhatja ki, tényleg. De tudhat arról, hogy ez az azonosság adva van és elvégezheti magán azokat a szellemi műveleteket és konkrét életgyakorlatokat, amellyel mintegy előkészíti magát az istenazonosság állapotára. Tehát nem fog közelíteni egy olyan Isten felé, akitől eltávolodott, hanem előkészíti magát arra, hogy a mindig jelenlévő Istennel azonosságba lépjen. Ez így még mindig kényes, ezért mondjuk úgy inkább, hogy egységbe lépjen. Az a folyamat, ami Isten felé való közeledésnek tűnik, az nem más, mint egy személyesen és tudatosan végzett előkészítő művelet, hogy az ember végre felismerhesse azt: “aki/ami mindig is volt, és aki/ami a végső igazság és valóság”.
Vagy itt van, egy másik példaként a Sors Ura, a Küszöb Őre, a Nagy Tanítómester, asztrológiai nyelven a Szaturnusz, metafizikai értelmezésben az egyetemes felelősségtudat. Mint ember fölötti, az embert meghatározó, az életet alakítani képes személytelen erő csak úgy tud lenni, ha az ember kába, elmetafizikátlanodott életet él, amelyben az események csak úgy áramlanak feléje valahonnan…
Ha tudja, hogy ha a “Küszöb Őre”- princípiumot integrálja magában, éppen azáltal is, hogy konkrét életfeladatait felvállalja, akkor nincs fölötte semmi olyan fölöttes hatalom, amely letisztult szabad akarata ellen dolgozna, vagy aminek az lenne a szórakozása, hogy embereket kínozzon. Határismeret, a határok lényegének tudása és a határokkal való műveletek - ez a kulcsszó, itt a Szaturnusznál. Ha az ember, mondjuk, akinek a horoszkópjában Szaturnusszal kapcsolatos problémája van, az mind a metafizikai irodalomban tájékozódva, mind a személyes, konkrét, hétköznapi, tapasztalati élete által adott lehetőségekben törekednie kell arra, hogy a határok lényegét, értelmét, alakíthatóságát, szilárdságát, illetve rugalmasságát megtanulja, megértse, elfogadja. Hogyan bánik az idejével, miben meddig mehet el, miben vállal felelősséget és miben nem stb.- szóval arra lehet rávezetni az értelmezés során, hogy a szaturnuszi műveletet, mint olyant megértse és saját magán, életében alkalmazza. Ez sorslogosz. Mert nemcsak a Szaturnuszt érti meg az ember, hanem a szaturnuszi megnyilvánulásokkal, tartalmakkal- idő, határok, felelősség- való műveleteket is elsajátítja, megérti, hogy esetleg miért fontosabb több figyelmet fordítania a családjára, mint a karrierjére és azt úgy is teszi. Tehát megért a határokon túl, de a határok által, sokkal lényegesebb szellemi és gyakorlati kérdéseket, amelyek megértése lehetetlen lett volna a (személyes) határkérdések figyelembe vétele nélkül.
Számos más problémát fel lehetne hozni, ami még mindig a megértés útjában áll, állhat.
Mivel általában a probléma azért probléma, mert problematikus tárgyában, tartalmában ugyanakkor bonyolult is, itt is megvizsgálható egy fajta bonyolódási mozzanat. Nevezetesen az, hogy nem is annyira a kimondottan metafizikai tudásban van a hiba, például egy metafizikusnál, hanem abban az egyoldalúságban, hogy sokszor kizár általa nem-metafizikainak tekintett területeket. Például, az biztos, hogy keservesen sok, száraz, steril, lényegtelen filozofálás és pszichologizálás lefolyt az idők folyamán, és az ember az ilyenektől tartózkodik. Ellenben azokat az eredményeket figyelmen kívül hagyni, amelyeket ezek végül is elértek, arra a tévedésre adnak lehetőséget, hogy az ember beszűkített látású metafizikai haladási irányvonalán nem fog lényegében tovább elérni, ahová elérkeznek azok, akiket kizár. Természetesen, csupán pszichológiával, vagy filozófiával nem lehet a személyes életet tengelybe hozni és megadni a mindennapok sorslogoszát. Ellenben, ha nem tudok olyan gondolkodási lehetőségekről, amelyeket a metafizikailag érdemlegesebb filozófia feltérképezett, vagy olyan pszichológiai jelenségekről, folyamatokról, amelyekben a pszichológia jártas, akkor esetleg csak sántikálva írok körül valami olyasmit, amit az említettek mára már könnyedén és elegánsan kimondanak. Persze, még egyszer ismételem, hogy mindez nem jelenti azt, hogy akár pszichológia, akár filozófia egy életrendbeli szellemi alapot nyújthatna, mint ahogy a teológia, az egyéb tudományok sem. Erre csak a metafizika képes. A metafizika az, amelyben a tudás, a gyakorlat, a lényeg felismerése, megnevezése és a személybe, az életbe való bevitelének a lehetősége együtt van, mint egységes egész. A sorslogosz a metafizika kezében van- gyorsan helyesbítve- az ember kezében van az a lehetőség, hogy személyes életének értelmét, a sorslogoszt magába tudatosan integrálja. Ez a sorslogosz olyan, mint a Szaturnusz és az Uránusz együtt, vagyis a sors és az értelem, de inkább mondjuk úgy, hogy ez az értelem, amely látja az egészet, a személyt, az életet, a konstellációt, a lehetőségeket, a feladatokat, a problémák feloldási kulcsait.
Ez az értelem megvan, mint egyetemes létezési alap. Az, hogy ez nem hatja át a mindennapjainkat, az más kérdés. Az áthatás megismerés és realizáció kérdése, de legelsősorban személyes elszántság kérdése. Egy olyan, ahhoz hasonló, vagy éppen ugyanazt az előkészítési műveletet kell végrehajtsuk magunkon, mint az istenazonosság esetében, hogy a sorslogosz lényünket, tudatunkat, tudásunkat, látásunkat, tetteinket, szavainkat áthassa. Ebben az előkészítési műveletben tudatosan kitartva valósulhat csak meg, hogy egy-egy problémával kapcsolatosan sikerül lényegre találni. Így tárul fel fokozatosan számunkra az értelem, mert az értelem megvalósulás, beváltás is, a dolgokat akkor értem meg, ha realizálom. Személyes metafizikai feladat megtalálni a metafizikát, amelybe nélkülözhetetlenül beletarozik a mindennapi, konkrét, tapasztalati élet is. Egyetemes létezésbeli súllyal bíró feladat ez.
Ahogy Hamvas írja: “…az embernek még sohasem volt annyira szüksége az isteni értelem fényének segítségére, mint most, amikor a dolgok megértését újból és elölről kell kezdenie.” (A láthatatlan történet/ A Vízöntő). Hogy mindebből még mi következik?
A továbbiakban…-


Publikálva: 2008-07-08 13:42:35
Megnézve: 5089

Sorsok értelmezõjeként várom a kérdezõt!


    Aktuális

    ...Dénes Mária
    Address:

    E-Mail:
    denesmaria73@gmail.com denes_albert72@yahoo.com


    Skype ID: maresz9   OFFLINE [OFFLINE]

    Asztrológia, tudás és szabadság- Tanulmánykötet

    Esszék, Tanulmányok

    Egyetemes törvények


    Most: 2018-11-19
    Oldal látogatva: 493308
    Most az oldalt nézik: 3 (Regisztrált felhasználók: 0, Vendégek: 3)
    (Nincs regisztrált felhasználó online)
    (Robotok: 0)
    Legtöbben itt voltak: 36, ekkor: 2010-03-27 21:37:24
    find Keresés a tartalomban




    Belépés
    Felhasználónév:
    Jelszó:

    Regisztrálás
    [651 regisztrált felhasználó]


    free counters

    Dénes Mária

    Névjegy létrehozása