Dénes Albert és Mária honlapja
Az élet asztrológiája
A rezonancia törvénye, más nevein az affinitás, a szinkronicitás törvénye

...  ...  ...

Dénes Albert

Ez a második metafizikai, vagyis egyetemes törvény. Vibráció törvényének, affinitás törvényének is szokták nevezni. Az első törvényből közvetlenül következik. Az első törvény az imagináció törvénye volt, amelynek lényege abban áll, hogy mi, földi emberek nem csak teremtett lények vagyunk, hanem a lényünk középpontjában álló képzeletünkkel, imaginációnkkal teremtünk is. Természetesen nem úgy kell érteni, hogy most nekiállok és teremtek egy fát, vagy valamely más tárgyat, vagy az annyira áhított pénzt. Teremtői képességünk megnyilvánulását úgy kell érteni, hogy az összes állapotaink, lehetőségeink, eseménybeli intervallumainknak szummáját, összességét mi teremtjük meg, még akkor is, ha ez annyira hihetetlennek tűnik. Külső és belső valóságkoncepciónk, vagyis a két valóság törvénytelen és metafizikátlan elkülönítése odáig vezetett, hogy egy külső objektív valóságnak vélt állapot kiszolgáltatottjaiként éljük meg életünket. Pedig, ha egy kicsit is belegondolunk, a határ külső és belső között nem is olyan nyilvánvaló. Amiért valami a bőrünk alatt van, nem biztos még, hogy kizárólag a belső valóság körébe tartozik és a világképünk, amely visszanéz kívülről ránk sem sorolható kizárólagosan a külső valóság tartományába. Határok természetesen vannak. Azonban ezek sokkal finomabb egységkapcsolatokban vannak jelen, hiszen, ha léteznek határok, akkor azok a tartalmak, amelyek egy-egy határon belül vannak, kapcsolatba kell lépniük a más határok által "körbefogott" tartalmakkal. Nincs olyan a létezésben, hogy valami abszolút határok közé zártan, mint önmagában létező zárt rendszer létezzen.
Térjünk rá most azonban a rezonancia törvényére. Amint mondtam, írtam, az imagináció törvényéből ez közvetlen következik. Amit imaginánciónkkal teremtünk, az megjelenik a valóságban. A valóság az első tükör, amelyben megjelenik, hogy mi is volt, helyesebben, mi van az imaginációnkban. Az előbb leírtakból következik, a valóságon külsőt éppen úgy kell érteni, mint belsőt. Tehát pszichés, lelki, érzelmi állapotaink éppen úgy a valóságot jelentik, mint a körülöttünk lezajló konkrét események. Mindezek mind az imaginációnkból származnak. Ha rossz, zavaros állapotok vesznek körül, ha érzelmeink csaponganak vagy éppen bénultak, mind a személyes imaginációnk valóságteremtésének tekinthető. Tehát, a rezonancia elsősorban arra vonatkozik, hogy amilyen képpel rendelkezünk az imaginációnban, olyan valósággal lépünk rezonanciába, olyan állapotokkal vibrálunk, rezgünk, létezünk együtt, ami a kép szellemi lényegének megfelel. Nagyon fontos ezt tudni. Mert imaginációnk megszakítás nélkül működik és teremt, akár tudunk erről nappali, ébrenléti, megszokott tudatunkkal, akár nem. A külső és belső valóságból állandó képáramlás folyik és ami a személyes imaginációnkban megfogan, azt az imagináció a képnek megfelelően valósággá alakítja át, realizálja.
Minden ember rendelkezik imaginációval. Tehát, minden ember a maga módján tudatosan vagy tudattalanul teremt. Amit teremt, az a valóság. Nyilvánvaló, hogy a tudatosság, valamint a tudattalanság különböző fokain vagyunk, így eltérő az a valóságnívó is, amelyeken megnyilvánulunk. A hasonló, egymáshoz közel álló vagy éppen azonos valóságnívók kapcsolatba lépnek egymással, mert nagyjából egyforma rezgésben vannak. Ezzel magyarázható az emberközti kapcsolatok alakulása, a találkozások, az új kapcsolatok létrejötte stb.
Az ember állandóan nincsen ugyanazon a hullámhosszon, vagyis imaginációs tevékenysége ingadozásai miatt változó a valósága is. Biztos, hogy azokban az időszakokban, amikor gondjai vannak és többet forgat magában a gondjaival kapcsolatos negatív képeket, az ezekhez társított érzelmi átélésekkel együtt, ilyenkor többször hall rossz eseményekről, vagy találkozik egyáltalán nem kedves ismerőseivel, vagy keveredik olyan félreértésekbe, amelyek már önmagukban értelmetlenek. Ilyenkor tisztítani kell az imaginációt. Például, lehet naplózni, ahol az ember alaposan kiírja magából az összes aggodalmait, félelmeit, negatív képzeteit stb. Másfelől erősíteni kell azt a képet, amely az illető problémának, gondnak a megoldását, feloldását jelenti. El kell képzelni a megfelelő, legjobb feloldását az illető problémának és azt is meg kell próbálni, hogy érezzük át azokat az érzéseket, amelyek a sikeres feloldással együtt járnak. Vagyis, röviden, nehéz helyzeteinkben ne hagyjuk, hogy az imaginációban elhatalmasodjanak a romboló képek, hanem tudatosan arra felé irányítsuk a működését, amely a legjobb, legértelmesebb feloldást foglalja magában.
Maga a rezonancia törvénye még sokkal mágikusabb, mint maga a mágia törvénye, de legalább is sokkal inkább sokszerűen varázslatos. A mirákulum. Mint teremtők tükröződünk abban a valóságban, amit mi teremtettünk. Hiába mondja a magát realistának mondó állásfoglalású ember, hogy teremtés ide vagy oda, de van egy fajta stabil valóság, amit mint számunkra adott valóságot kell tudomásul vegyünk. Igaza van. Nincs amiért külön fáradozzon ennek az igazságnak a hangsúlyozásán, mert ezt mindenki nagyon jól tudja. A probléma és egyben a kérdés nem is itt tevődik fel. A kérdés és probléma ott tevődik fel, hogy ezt a számunkra adott valóságot, alapvalóságot hogyan látjuk, hogyan fogjuk fel és mit kezdünk vele, de még inkább mit kezdünk magunkkal ebben a valóságban? Egy lényegesebb valóság kérdése és problémája merül fel bennünk. Mert nagyon jól látjuk, hogy itt vagyunk egy fajta, viszonylagosan stabilnak tűnő valóságban és az is feltűnhet esetleg, hogy ez a valóság egyik oldala éppen olyan makacs, mint amilyen illékony a másik oldala.
Az tehát, hogy egy metafizikával vagy szellemi megismeréssel foglalkozó ember nem ismeri el a földi, konkrét valóságot, arról szó sincs. Elismeri, de nem áll meg itt, mert nem lehet itt meg állni. Vagyis meg lehet állni, de olyan következményekkel, amelyek a megragadt, lefulladt, kiégett valóságlátás következményei. A földi, ésszerűbben felfogható valóságképet fel kell fogni, el kell ismerni, mint olyant, tudomásul kell venni, de nem lehet itt megállni, itt letapadni, mert ez az emberi lény legegyetemesebb képességéről való lemondást, a megismerésről való lemondást jelentené. Úgy is fogalmazhatunk, hogy aki itt leragad, tehát a további megismerésről lemond, az emberi mivoltáról mond le. A történet folyamán tömegesen és halmozottan fordult elő az ilyesmi, s hogy az egyetemes megismerés képességéről lemondott embereknek milyen valóságot sikerült megteremteni, gondolom, arról nem kell különösebben beszámolni. Mindenki tudattalanjában ott van a mai napig is, az a sok sötét, értelmetlen szenvedés, amit önmagunknak és másoknak okoztunk. Azt hiszem, hogy Böhmét idézi Hamvas Béla, amikor írja, hogy az ember tudatlanságából, szellemtelenségéből annyi szenvedés keletkezett, hogy ha a fák írótollá, a tengerek tintává és az ég papírrá változna, akkor sem lehetne leírni ezt a sok szenvedést.
Ma, amikor az imagináció fontosságát kezdik belátni, de sajnos metafizikai lényegét annál kevésbé, az értelmetlen szenvedésekkel teli valóságnak egy egészen új korszakába léptünk. Persze, ez nem kötelező és nem determinációszerűen kikerülhetetlen, az egyes ember tudatosságától függ, hogy mivel rezonál, vagyis, hogy milyen valóságot formál meg magában és maga körül. Az imagináció fontosságára rájöttek és ma már minden hatni akaró ember, vagy intézmény vagy érdekcsoport ezt veszi alapul. Arra is rájöttek, hogy különösen a szuggesztió az, amely az imaginációt leginkább lázba hozza, aktiválja. Gondolom, nem kell példának felhozzam azt a reklámkép és reklámszöveg és reklámhang példáját, amelyek, mint imaginatív-szuggesztív impulzusok árasztanak el bennünket óriási intenzitással és mennyiséggel. Nem vagyok egyáltalán biztos ebben, de feltételezem, hogy az embereknek már kezdett kialakulni egy bizonyos imaginációs védekező rendszere, amely legalább részben kiszűri a szuggesztiók tapintatlan betolakodását az életébe. Lehet, túl optimista vagyok. Remélem, mégsem. Azonban itt nem a remény, vagy az optimizmus, ami a mérvadó, hanem a leginkább megtisztított metafizikai tudás és tudatosság, vagyis hogy képessé tudjuk-e tenni magunkat arra, hogy lássuk a valóság lényegi alapjait és összefüggéseit. A valóságvarázsolásnak csak egy példáját említettem a reklámok kapcsán. Nem szabad elfelejteni, hogy a hatalmi apparátus ugyancsak imaginációs manipulatív módszereket használ fel, amelynek célja az emberek minél akadálytalanabb módon való irányíthatósága, irányítása. Lehet, úgy tűnnek e gondolatok, mintha egy üldözési mániában szenvedő elmebeteg többszörösen megtöredezett elméjéből származnának, aki szociopátiás képzeteit kivetíti egyes hatalomgyakorló intézményekre. Az biztos, hogy nem is tanácsos ilyen gondolatok mellett túlságosan sokat elidőzni, mert az ilyen gondolatoknak, képeknek, képzeteknek, s a hozzátársuló harag- és félelem érzésnek ugyancsak teremtő ereje, valóságformáló hatása van! Elég, ha az ember egyszer megvilágítja e jelenségeket, aztán folytatja a személyes életútját, végzi a feladatait legjobb tudása és lelkiismerete szerint.
Metafizikailag elsőrendű szabály, hogy amikor az ember nehéz helyzetekbe kerül, akkor abból induljon ki, hogy az egész helyzetet ő maga okozta, ő maga teremtette meg. Ez a jelenlegi, nehéz körülményekkel terhelt valóság az ő imaginációjának tükre, amelyet lát és átél egyben. Persze, ebben a magára vállalásban semmiféle önvád, bűntudat, önmarcangolás, márítkodás nem szabad, hogy legyen, mert nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ebben a felvállalásban, miszerint úgy tekintem a nehéz, nem kívánatos helyzetemet, hogy akarva-akaratlanul azt én magam teremtettem meg, lehetőség nyílik arra, hogy a mélyebb, lényegesebb összefüggéseket, a megoldási kulcsot vagy kulcsokat meglássam. Meglehet, hogy a nehéz helyzetem kialakulásában mások is részt vettek, de amíg én rájuk hárítom a felelősséget, amíg őket hibáztatom, rájuk haragszom, addig a lényeglátás szempontjából vak maradok. Csak akkor nyílik meg a lényeg látása, ha az egész helyzet úgy fogom fel, mint valóságot, állapotot, amelyet én teremtettem. Ezen az úton feltárulnak az imaginációmba megtapadt képek, képzetek, gondolatok, amelyek az illető helyzetet előidézik és ezeknek a feltárása és feloldása oldja meg igazán a helyzetet, teljesen és maradandóan. Amíg felületes megoldásokkal próbálkozom, például úgy, hogy a nehéz helyzetért másokat teszek felelőssé, addig nem nyer feloldást az illető probléma. Mert, lehet, hogy a helyzettől való megmenekülés megkönnyebbült fellélegzésével állok odébb, miközben mások nyakába sikerült varrnom a felelősséget, de azokat a zavaros tartalmakat, amelyek az illető helyzettel oki viszonyban állottak, tovább viszem magamban és, ahogy szokták mondani, csak idő függvénye, hogy ez a zavar, nehézség, probléma mikor jelenik meg ismét az életemben.
A rezonancia törvényének asztrológiai, alkímiai megfelelései, a Hold, illetve a szolúció, vagyis az oldás művelete. Az asztrológiai megfelelésben érthető a Hold idetartozása, hiszen ez az első valóságtükör, vagyis a teremtői képzeletünknek első, legközelebbi megjelenése, amit látunk és átélünk. Olyan modell ez, mint ahogy a Nap fényét visszatükrözi a Hold. Az alkímia szolúciója úgy tartozik ide, hogy az egyetemes oldószer, vagyis ami a feloldandó tartalmakat fel tudja oldani, az nem más, mint a helyes valóságlátás szelleme, vagyis az igazságnak, a metafizikai látásnak az a szelleme, amely átlátja, átvilágítja, így a szellemben szoluálja, oldja mindazt, amit oldani kell.
Összegezve az eddigieket, mindaz, amit imaginációnkkal, mint teremtő lények teremtünk, nem áll meg önmagában, hanem megnyilvánul külső és belső valóságunk formájában, állapotaink minőségében, kapcsolatainkban stb. Ez a rezonancia. A második egyetemes törvény, amely az elsőből közvetlenül következik. A harmadik törvény az analógia törvénye, amit a megfelelés törvényének, vagy még a kompenzáció törvényének is neveznek. Az egyetemes törvények egymásból következnek és egymásból érthetőek, mivel egy egységes egészet képeznek, akárcsak az archaikus szellemtudományok bármelyike, az asztrológia, a szánkhja, a kabbala stb. Fontos az, hogy következetesen végighaladjunk ezen a megismerési úton és egy egységes egész képet kapjunk, amelyet önmagunkba integrálhatunk.


Publikálva: 2008-07-11 18:13:07
Megnézve: 5453

Sorsok értelmezõjeként várom a kérdezõt!


    Aktuális

    ...Dénes Mária
    Address:

    E-Mail:
    denesmaria73@gmail.com denes_albert72@yahoo.com


    Skype ID: maresz9   OFFLINE [OFFLINE]

    Asztrológia, tudás és szabadság- Tanulmánykötet

    Esszék, Tanulmányok

    Egyetemes törvények


    Most: 2018-11-19
    Oldal látogatva: 493266
    Most az oldalt nézik: 3 (Regisztrált felhasználók: 0, Vendégek: 3)
    (Nincs regisztrált felhasználó online)
    (Robotok: 0)
    Legtöbben itt voltak: 36, ekkor: 2010-03-27 21:37:24
    find Keresés a tartalomban




    Belépés
    Felhasználónév:
    Jelszó:

    Regisztrálás
    [651 regisztrált felhasználó]


    free counters

    Dénes Mária

    Névjegy létrehozása