Dénes Albert és Mária honlapja
Az élet asztrológiája
A megfelelés, más nevén az analógia, az áramlás, az áthatolás, a kommunikáció, a csere törvénye.

...  ...  ...

A harmadik metafizikai törvény a megfelelés törvénye vagy más néven, az analógia törvénye.
    Eddig áthaladtunk az imagináció törvényén és a rezonancia törvényén és megérthettük, hogy lényegében mit jelentenek ezek. A harmadik egyetemes törvény legegyszerűbb formában fogalmazva azt mondja ki, hogy a létezés különböző körei között megfelelés van. Ez az a törvény, amelyre az ősi szellemi hagyományok praktikái épülnek. Ha nem lenne az analógia vagyis a megfelelés törvénye, asztrológia nem tudna létezni.
    A mai világ abban a kényszerült állapotban van a szellemtől való eltávolodása miatt, hogy az egész világ egy nagy halmaz egyvelegében zajlik, ebben a kavargó állapotban torlódnak egymás hegyén-hátán a dolgok, jelenségek, történések, gondolatok, érzések. Egyrészt az ésszerűségtől várjuk a megoldást, másrészt a közelmúltban újratalált szellemi utaktól.
    Az elszellemtelenedett módon kavargó életünk rendezésére az ésszerűségtől várni a megoldást annyit jelent, amit a hagyományokban úgy mondtak, hogy tusti, vagyis hiú bizakodás. Ez a hiú bizakodás is a megfelelés törvényének nem-tudásából ered, mert ha valaki tudná, hogy az ésszerű gondolkodás a szellemnek egy olyan megfelelése, amely a maga helyén és rendjében betölt egy bizonyos szerepet, de a magasabb rendű szellemi látásra teljesen alkalmatlan.
    Aki az újabban előásott szellemi hagyományoktól várja a megoldást, valamelyest korrektebb kiindulást helyez kilátásba, mint az előbbiek, azonban tudni kell azt is, hogy a hagyományokból származó ismeretek személyes letisztítása és az életbe való beültetése hosszú, fáradtságos, az egész embert teljes egészében és gyökeresen igénybevevő folyamat.
    Az analógia azt mutatja meg nekünk, hogy földi életünk bizonyos helyzetében milyen szellemi-lelki tartalmakkal, minőségekkel áll szoros kapcsolatban az adott helyzet. Egy adott helyzetben nem látunk mást, mint éppen az adott helyzetet és nem élünk át mást, mint éppen ezt- legalább is így tűnik. Azonban az analógia törvényének és a helyes analógiák ismerete lehetővé teszi, hogy ne csak az adott, konkrét helyzetet lássuk és éljük át, hanem felismerjük azt, hogy milyen lelki, szellemi, mentális, tudattalan vagy tudatos tartalommal áll összefüggésben azzal az állapot, amelyet mi a konkrét életünkben megtapasztalunk. Ha megtaláljuk a szellemi megfelelőjét egy konkrét helyzetnek, állapotnak, történésnek, akkor azt mondhatjuk, hogy megtaláltuk magának az illető helyzetünknek az okát, hiszen metafizikából tudjuk, hogy az elsődleges mindig a szellemi valóság, amit követ a konkrét megnyilvánulás.
    Ha ennyit tudnánk a megfelelés törvényéről, elég lenne ahhoz, hogy ne életünk egy síkon kavargó halmazaiban keressük problémáink okait, hanem megvizsgáljuk, hogy saját magunkban milyen olyan szellemi-, lelki tartalmat hordozunk, amely a problémánk leggyökeresebb, legvégsőbb, de úgy is mondhatjuk, hogy legelső oka.
    Például, a rákbetegség okát lehet keresni tudományosan, tehát ésszerűen a biokémiai, genetikai, citológiai, hiszto-patológiai valóságokban, amelyek valójában a valóságnak inkább csak kis részei, úgy is mondhatnánk, hogy a valóságnak csupán csak zárványai. Nincs arról szó, hogy ezek nem igazak, nem valódiak. Azok, csak az a probléma, hogy mindezek csak egy-egy kis résztartományait képezik a valóságnak. Szellemiekkel foglalkozó emberek feltárták már azt az alapvető igazságot és egyben megfelelést, hogy a rákban szenvedő embernek a szeretettel, vagyis a szeretet adási és befogadási képességével van a baj és a rákos elfajulás ennek mintegy csak következménye. A tudomány esetleg egy nagyot röhög az okfejtésen és a radioterápia, valamint a citosztatikumok adásával várják az eredményt, vagy éppen a radikális sebészi beavatkozással. A maguk módján és síkján sikert hozhat a próbálkozás, vagyis elérhetik azt, hogy klinikailag igazolható módon és a beteg szubjektív visszajelzése szerint javulást érjenek el. Azonban, aminek alapvető megfelelése volt a rákbetegség, a szeretetprobléma nem oldódott fel, már csak azért sem, mert a nagy ésszerűség közepette senki nem is gondol arra, hogy a legmélyebb ok ez. Így, ha netán kiújul a betegség, a tudomány tárgyilagos egyszerűséggel rámondja, hogy recidíva. Kezeli tovább a recidivált rákot, mint onkológiai esetet, vagyis a beteget, mint onkológiai eset alanyát. Nagy tapintattal kezeli, mert a beteg pszichéje nagyon érzékeny, sérülékeny és a humánus szempontok fontossága miatt fokozottan tapintatosak kell lenniük a terapeutáknak. Azonban a beteg pszichés túlérzékenysége is a szeretetprobléma egyik része és ha már tapintatról van szó, ugyanolyan tapintatosan rá lehetne vezetni az illetőt a szeretethez való igencsak rossz és félreértett viszonyára. Mindez még csak ki sem zárná a konvencionális gyógymódokat, lehetne tovább folytatni azokat- radioterápia, citosztatikum, sebészi kés…
    A rákbeteg példája kiemeli, hogy milyen fontossága van az analógia törvényének. Ami itt a földi életben, a biológiai, fizikai, testi valóságkörben egy rosszindulatú daganat, a maga összes romboló tevékenységével, az a szellemi-lelki szférában nem más, mint egy nagyfokú, félreértett, félremagyarázott szeretet, vagyis szeretetlenség, az ebből adódó titkos neheztelés más emberekre, fojtott, csendes harag az egész világ iránt. Ez az, ami aztán leképeződik a biológiai struktúrákra és funkciókra és a maga tartalma szerint véghez viszi rombolását. Ennyit kéne megérteni és megértetni. A szeretet-probléma vagy szeretetlenség tényére való rávezetése az illető személynek kulcsot adna a kezébe, hogy visszahozza önmagába, önmagában a szeretni tudást. Mindez nem garancia arra, hogy egy végső stádiumig elfajult betegség meggyógyul. Lehetőség azonban arra, hogy állapota lényegét megértheti az illető ember. Lehetőség arra is, akinek a szeretet adásával és elfogadásával kapcsolatos problémái vannak, amely éppen az analógia törvényének köszönhetően kiolvasható a születési horoszkópjából, figyeljen erre a hajlamára, gondolkozzon el gyakran és alaposan, hogy mit jelent számára a szeretet. Ha mindezt meg tudja valósítani, akkor nem következik be az, hogy irtózatos kínok között, a teljes meg nem értés sötétségében kelljen végigélje saját kíméletlen, fájdalmas szétesését.
    A példánál maradva valaki feltehetné a kérdést, ha már ilyen predikatívan írok, esetleg nem-e árulnám el végre, hogy mi a szeretet. A szeretetre vonatkozó definíciót nem tudok adni. Lehetne kísérletek tenni, azonban ez itt most nem ennek a helye.
    Azonban a szeretetet mégis meg kell értenünk valahogy. Itt az analógia törvénye segít a megértésben, de nem csak egyedül önmagában, be kell vonni az egyéb metafizikai ismereteket is. Egyébként a nyolcadik törvénynél részletesebben lesz szó a szeretetről. Ebben a fejezetben a szeretet, mint egy példa jött számításba, hogy megvilágíthassak bizonyos analogikus összefüggéseket, mint ahogy a rákbetegség okfejtésénél tettem.
    Sok más ilyen analogikus összefüggést lehet találni az életünk során. A fontos, hogy megtaláljuk, felismerjük ezeket a megfeleléseket. Például, ha gyakran fordul elő, hogy megrándul a bokám, tudnom kell, hogy valami olyan gondolatokat forgatok a fejemben, amelyek sem az én, sem a más szempontjából nem hozhatnak harmonikus, üdvös állapotokat, ezzel szemben fölösleges zavart, bonyodalmakat idéznek. Ha ismerem a boka, mint Uránusz-analógia és a járás, mint Merkúr-analógia további jelentéseit, akkor könnyen meg tudom fejteni azt, hogy azért rándul meg olyan gyakran a bokám, mert a gondolataim valamilyen téves útra tértek, még akkor is, ha pillanatnyilag úgy vélem, hogy gondolkodásommal semmi baj nincs. Ha nem ismerem ezt az analógiát, akkor a gyakori bokarándulást vagy a véletlenek sorozatának minősítem vagy egy olyan ésszerű magyarázatot keresek, mint például azt, miszerint kigyengültek az ízületet tartó szalagok és ezért fordul elő halmozottan az ízület kibicsaklása. Tovább szövök így olyan gondolatokat, amelyekről azt hiszem, hogy elvezetnek egy várt eredményhez, azonban ahová el fognak vezetni, az egy zavaros, félreértésektől terhelt állapot lesz.
    Az analógia törvényének ismerete lehetővé teszi, hogy életünk összes jelenségét, eseményét, megnyilvánulását ne csak önmagukban lássuk egyoldalúan és beszűkülten, hanem úgy tudjuk tekinteni, hogy ezek mind-mind megfelelnek a valóság más szféráinak is. Így tud megvalósulni az, hogy az egész világot, mint egy nagy jelrendszert tudjuk szemlélni, látni, amelyből sokkal többet megértünk, mintha csak a merő ésszerűség logikai elveit követnénk.
    A gyakori bokarándulás és a valamivel, valakivel kapcsolatban elkövetett téves gondolkozás megfelelése csak egy egyszerű példa volt. Ha személyesen, tudatosan fejlesztjük az analogikus látásunkat és gondolkodásunkat, akkor eljutunk oda, hogy sokkal bonyolultabb helyzetekben is felismerjük az alapvető megfeleléseket. Bármilyen bonyolult is legyen egy élethelyzet vagy egy sorshelyzet, ha az alapvető összefüggést felismerjük, akkor már a megoldás kulcsa a kezünkben van. Lehet, hogy eltart még egy jó ideig a megoldás és sok erőfeszítést követel tőlünk, de legalább tudjuk azt a fontos irányjelzőt, amerre haladnunk kell. Ennek hiányában csak sodródnánk a bonyodalmakban, üres és süket racionális magyarázatokkal hülyítve saját magunkat és egymást.
    Ez a metafizikai jelentősége annak, hogy ismerjük a megfelelés törvényét. Természetesen, nem csak a törvényt kell ismerni, hanem magukat a megfeleléseket is. Ez utóbbiak ábécéjének megismerése nem ütközik akadályba, például az asztrológia rengeteg analogikus összefüggést kínál, amelyek ugyan nem mindig állják meg a helyüket, de egy kiindulási alapot mindenképpen adnak. A lényeg itt az, hogy magát a megfelelésekben, az analógiákban való gondolkozni tudást az ember elsajátítsa, életében gyakorolja és azokat az összefüggéseket, amelyeket helyesnek, életében beigazolódottnak talál, saját szellemi, lelki és testi egészségére felhasználhassa. Ezzel egy időben az ésszerű gondolkodásáról sem kell lemondania, a megfelelő helyen és módon alkalmazott ésszerűség és a megfelelésekben való gondolkozás nagyon jól megférnek egymás mellett.
    Vizsgáljuk meg az analógia törvényének más vonatkozásait is. Láthattuk, hogy nagyon szoros kapcsolatban áll ez a törvény azzal, hogy miképpen gondolkodunk a saját életünkről, tehát saját életünkkel kapcsolatos gondolkodásmódunkat jeleníti meg. Azt is láthattuk, hogy életünkről gondolkodhatunk csak merőben észszerű vagyis lineáris-racionális módon, de gondolkodhatunk úgy is, hogy ezt a földi valóságot összefüggésbe hozzuk magasabb rendű szellemi, lelki valóságszférákkal. Végül arról is volt szó, hogy a kétféle gondolkodási mód nem zárja ki egymást.
    A megfelelés törvényének a gondolkodással való megfelelése nem véletlen, hiszen ennek a törvénynek az asztrológiai analógiája a Merkúr bolygó. A klasszikus asztrológiában a Merkúr bolygó jelenti a gondolkodást, többek között. Sajnos, csak a lineáris, racionális, horizontális logikát, az ez szerinti gondolkodást értik leggyakrabban ezen, így már magában az asztrológiai értelmezésben szűklátókörűség alakul ki. Mert, csakugyan, a Merkúr a gondolkozást, a logikát jelenti- eddig nincs is semmi baj-, de azt is figyelembe kéne venni, hogy a gondolkodást meghatározó logika és maga a gondolkodás lehet racionális, lehet analogikus, sőt lehet egységes(egységlogika), amely a két előbbit egyesíti. Mind a Merkúrhoz taroznak. A tény, hogy ma csupán a racionális logikai műveletekre redukálódott a Merkúr jelentéstartománya, még akkor sem fogadható el, ha csakugyan így nyilvánul meg az emberek életében. Gondoljunk csak arra, hogy az asztrológiai princípiumoknak van egy fajta sorrendje is, amelyet nem kell ugyan mereven venni, de nem árt figyelemmel kísérni.  A Nap(fényprincípium, értelem, Yang) és a Hold (centrális bölcsesség- vagyis szeretetprincípium, Yin) után mindjárt a Merkúr következik, amely az előbbi két erőt áramlásba hozza. Ezért hozzák a Merkúrt összefüggésbe az áramlással, közvetítéssel, mozgással. Az értelem és a szeretet erői egységben vannak és nem állnak meg önmagukban, hanem áramlásba lendülnek, ezt az áramlást, mozgást fejezi ki a Merkúr. Tehát itt sokkal többről van szó, mint merő racionális logika, még akkor is, ha a racionális logikai is ebbe az analógiasorba tartozik.
    Az alkímiai műveletek közül a szeparáció műveletével van szoros kapcsolatban a megfelelés törvénye. Szeparáció annyit jelent, mint elkülönítés, megkülönböztetés. Itt ismét óriási félreértések vannak, mert sokan kizárólag a racionális logika szerinti megkülönböztetésre gondolnak, holott nem csak erről van szó. Ennek a félreértésnek, többek között az is köszönhető, hogy merő filozófiai logikai futamokat neveznek metafizikának, sőt a metafizika cím található egy-egy ilyen könyv címlapján, s ha az ember beleolvas, ilyesmiket talál benne, hogy "szemantika", "logikai konstans", "propragmatikus interpretáció", "deduktív érvelés", "jelentéselmélet", "n-argumentum"stb. Ez nem más, mint filozófiai logika, vagy a logika filozófiája, de semmi esetre nem metafizika. Nem arról van szó, hogy ez rossz és elvetendő, hanem arról, hogy maga a metafizika cím nem felel meg ennek, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem metafizika. Komoly, okleveles szerzők, egyetemi professzorok írják az ilyen könyveket, metafizika címen, csak éppen azt nem tudják, hogy amit írnak nem metafizika. Ahhoz, hogy mi a metafizika, legalább el kéne olvasniuk és komolyan kellene venniük olyan igazi metafizikusokat, mint például René Guénon, vagy Hamvas Béla.
    Máris adtam az imént a megkülönböztetés, a szeparáció műveletéről. Tehát nem csupán arról van szó, hogy kinyitunk egy olyan könyvet abban a hiszemben, hogy ez a metafizika és a könyv lapjain haladva követjük vakon annak megkülönböztető műveleteit, hanem már a könyvvel való első találkozáskor meg tudjuk különböztetni a könyv tartalmát az igazi metafizikától. Attól még nyugodtan elolvashatjuk a könyvet, sőt találhatunk benne számunkra értékes információt, de semmi esetre sem követjük el azt a tévedést, hogy valamit annak véljünk, ami nem az. Természetesen, bizonyos előismeretekre is szükség van ahhoz, hogy valamit valamitől meg tudjunk különböztetni és hogy ne keveredjenek össze a különböző dolgok, hanem a nekik megfelelő helyre tudjuk tenni azokat. Az egységben mindennek megvan a maga helye, szerepe, rendeltetése. A fontos az, hogy tudjuk, hogy mi micsoda, tehát más egyébtől megkülönböztetve, azzal össze nem keverve tegyük a neki megfelelő helyére. Ez a helyes szeparáció. Rengeteg példát lehetne az ember mindennapi életéből meríteni arra vonatkozólag, hogy milyen gyakran különböztet meg olyan dolgokat, amelyek lényegében nem is különböznek és milyen gyakran nem különbözteti meg azokat a dolgokat, amelyek között lényeges különbség van. Így támad az a nagy kavargás egy nagy rendezetlen halmazban, ahol különböző tartalmak, megnyilvánulások összefolynak, majd szétesnek, tovább özönlenek egyik állapotból a másikba. Ezek után nem is kell csodálkozni azon a fajta vakságon, amelyet egyes szellemi iskolák emlegetnek, a mai ember kapcsán. A tartalmak rendezetlen kavargásának áradatában nem is lehet más az ember, mint vak, mindaddig, amíg nem sejlik fel benne, hogy kell legyen itt egy magasabb rendű megfelelés is. Másként mondva, addig zavarban marad az ember- még akkor is, ha amúgy roppant eszes-, amíg fel nem ismeri az analógia törvényét. "Ami fent van, az megfelel annak, ami lent van és ami lent van, az megfelel annak fent van."-írja a Tabula Smaragdina. Miről másról lenne szó, ha nem az analógia törvényéről?
    A földi életünk egy egyetemesebb szellemi valóságba van ágyazva. Azt, hogy életünk eseményeinek mi a felső, szellemi oktávja, a magasabb rendű valósága és egyben a mélyebb gyökere, azt az analógia törvényének a segítségével érthetjük meg.
    Az analógia törvényét szokták még a kompenzáció törvényének is nevezni. Volt már arról szó, hogy ez a törvény szoros kapcsolatban áll a Merkúrral, az áramoltatással. Ez a törvény azt is kimondja, hogy a két alapvető léterő, a szeretet és az értelem, nem áll meg önmagában, hanem áramlásba, mozgásba kezd. Ez az áramlás, mozgás játszódik le bennünk is. Ha helyesen áramoltatom- és nem blokkálom- magamban ezt az áramlást, úgy önmagamban, mint a közösség, az egész világ felé, akkor mindez megkompenzálódik, vagyis azzal együtt, hogy adok, kapni is fogok. Ezt mondja ki ez a törvény és ezért nevezik a kompenzáció törvényének. Ha ezt a szeretet és fény áramlást akadályozom magamban, mondjuk valamilyen túlzottan öncélú szándékom miatt, akkor eltérek attól az egyetemes elvtől, amit e törvény kimond. Hiába akarom spekulatív stratégiákkal elérni a célomat, ha az ezzel a törvénnyel visszaélek, vagyis ha eltántorodok ettől. Lehet, hogy elérem azt a célt, amelyhez olyan görcsösen ragaszkodtam, de másfelől annál több veszteség ér. Nem értem, miért… Ha tudnám a megfelelés és az áramlás, a kompenzáció törvényét, akkor megérteném.
    A kompenzáció törvényét az adok-kapok törvényének is nevezik köznapibb megfogalmazásban, s azt mondja ki pontosan az áramlás elve alapján, hogy minél többet adok annál többet kapok vissza, és annál intenzívebb lesz az áramlás felém is. Minél több igaz információt, finom szeretet áramoltatok embertársaim és a környezetem fele annál többet kapok vissza, s annál gazdagabbá válok én magam is végső soron. Minden ember lelkiismeretébe a kompenzáció törvénye bele van írva, ezért becsüljük jobban azokat a dolgokat, amelyeket valamilyen formában tudatosan megkompenzáltunk, amelyekért személyes áldozatot hoztunk.  Mindezeket jobban és komolyabban is fogjuk tudni a jövőben használni, a magunk és a környezetünk fejlődésére, épülésére fordítani.  

Fel kell ismernünk, hogy alapjában véve a fény és a szeretet megtestesülései vagyunk, isteni eredetünk van és isteni lényeget hordozunk önmagunkban- földi életünknek ez a legalapvetőbb megfelelése. Ezt a lényeget kell hordozzuk, tovább vigyük, áramoltassuk. Tréfásan szólva úgy is mondhatnánk, hogy a tiszta szeretet és a tiszta fény áramoltatása az egyedüli olyan értelmes vállalkozás, amely megkompenzálódik, tehát nyereséges számunkra-íme a kompenzáció törvénye, a legalapvetőbb megfelelés ismeretében.


Publikálva: 2008-07-11 18:14:17
Megnézve: 7069

Sorsok értelmezõjeként várom a kérdezõt!


    Aktuális

    ...Dénes Mária
    Address:

    E-Mail:
    denesmaria73@gmail.com denes_albert72@yahoo.com


    Skype ID: maresz9   OFFLINE [OFFLINE]

    Asztrológia, tudás és szabadság- Tanulmánykötet

    Esszék, Tanulmányok

    Egyetemes törvények


    Most: 2018-09-20
    Oldal látogatva: 484983
    Most az oldalt nézik: 1 (Regisztrált felhasználók: 0, Vendégek: 1)
    (Nincs regisztrált felhasználó online)
    (Robotok: 0)
    Legtöbben itt voltak: 36, ekkor: 2010-03-27 21:37:24
    find Keresés a tartalomban




    Belépés
    Felhasználónév:
    Jelszó:

    Regisztrálás
    [651 regisztrált felhasználó]


    free counters

    Dénes Mária

    Névjegy létrehozása