Dénes Albert és Mária honlapja
Az élet asztrológiája
A tennitudás elõkészítése

...  ...  ...

     Dénes Albert                         


    A jelen tanulmány eredetileg más címmel fogalmazódott meg és a 2008.-as metafizikai tábor elõadásaira készült. Sorsalakítás címet viselte és valahol azon a ponton igyekezett továbbmenni, amellyel Hamvas is foglalkozott, de a kérdést fennhagyta egy olyan megállapodás-szerûséggel, hogy technikát mindenki maga csinál. Mármint sorsalakító technikát. Igaz az, hogy nem lehet olyan technikai receptet készíteni, amely az általánosság minden kritériumával bír, vagyis ugyan akár bírhatna az általánosság minden kritériumával is, csak éppen használhatatlan lenne mindenki számára.
    Mindez nem zárja ki, hogy vannak olyan egyetemleges vonások, mondjuk, törvényszerûségek, amelyeket bárkinek figyelembe kell venni, ha sorsalakító mûveletet akar végrehajtani. Ezeket a törvényszerûségeket kutattam és kutatom, természetesen bevonva a kutatómunkába az asztrológia által nyújtott értelmezési lehetõségeket is. Vannak azonban olyan metafizikai feltételek, olyan szellemi körülmények, amelyeket már egy asztrológiai értelmezés elõtt tisztázni kell, éppen azért, hogy a horoszkóp nyújtotta szimbólumvilág alapján mérvadó, helytálló, érvényes, hiteles, igaz felismeréseket tudjunk tenni.
    Tanulmányom elõfeltevése az, hogy a sors alakítható, még helyesebben szólva pedig az, hogy a sors úgy alakítható, hogy az az egészség, az értelem, a harmónia, a szabadság, az ember igazi otthona felé vigye az embert. Egy másik elõfeltevésem éles különbséget tesz folyamat és mûvelet között. A mûvelet is folyamat, csakhogy tudatos folyamat. Egyszerûen szólva az, hogy az ember sorsát alakítani tudja, ahhoz sajátos mûveleti beállítódásra van szükség. Folyamatok milliói játszódnak le bennünk és körülöttünk, mindegyik a maga természete, a maga törvényszerûsége szerint, egy részüket ismerünk, más részükrõl tudomásunk sincs. Csak halljuk olykor-olykor, hogy még ilyen s meg ilyen dolgok, jelenségek is léteznek... Ezek a folyamatok a maguk összességében szervesen beletartoznak létezésünkbe, életünkbe, sorsunkba, valóságunkba. A sorsalakítás lehetõsége mégsem itt gyökerezik.
    A sorsalakítás gyökere speciális metafizikai kvalitásban található, amelyet, remélem, a tanulmány során sikerül majd az érthetõség körébe hoznom.
    Egyszerûen felmerül a kérdés..., miért kell a sorsot alakítani és fõleg speciálisnak nevezett metafizikai alapon...?,...miért nem jó, ahogy van...?, ...nem-e az a telhetetlenség
 vezeti az egészet, amit Hamvas szégyentelen életéhségnek nevez...?
    Nem. Másról van szó. Ami a sorsalakítás mûvelete mögött húzodik, amit mi így nevezhetünk, az mögött tulajdonképpen saját magunk alkulásáról, alakításáról van szó. Önmagunk alakításáról igazi önvalónk irányában, igazi sajátmagunk megvalósítása felé. Hogy miért gondolom, hogy már eleve nem vagyunk saját magunk, igazi önvalónk azonosságában élõk, és hogy miért tartom tudatos mûvelet kérdésének, hogy azokká válhassunk, s ez szerint élhessünk, arra megvannak a nyomós metafizikai okaim és érveim.
    Ha egy olyan meghatározást teszek, hogy a sors nem más, mint az általunk megélt valóság milyensége, akkor joggal érezhetjük, hogy nem sokra juthatunk, de ha azt mondom, hogy a sors a létegészhez való viszonyt jelenti, máris metafizikai távlatokat nyít meg. Két definíció. Az egyik egy racionalisztikusabb, a másik az egyetemesség igényével lép fel. Az elsõ meghatározás is több problémát és komplexitást jelenít meg, mint ahogyan az elsõ látásra tûnik. Az egész racionális gondolkodás struktúráját magán viseli, mint bélyeget, mert a meghatározás belsõ és viszonylatbeli elemzése során elõkerülnek az objektivitás, a szubjektivitás, a külsõ és a belsõ fogalmai körüli problémák és viták, nézetek és hitek, állásfoglalások és elkötelezõdések. Most ettõl szívesen tekintek el s bizton hiszem, hogy a kedves olvasó sem kíváncsi jó néhány oldalnyi logiko-struktutális és szemantikai, valamint metafizikai elemzésre. Ilyesmit végeztem nemrég a valóság fogalma kapcsán és amennyire jutni tudtam, legalább annyi válaszra váró kérdés keletkezett. Inkább a második meghatározás mentén tartom tanácsosnak ezúttal elindulni, miszerint a sors a létezés egészéhez való viszonyunkat jelenti. Ez tisztán metafizikai meghatározás és eltekint a fogalmi gondolkozásból felfejtehetõ problémák fáradtságos feltérképezésétõl. Ez a meghatározás a közelbe hozza az asztrológiát is.
    Mielõtt érinteném az asztrológiai vonatkozásokat, ki kell térnem a sors alakítása, tehát önátalakításunk és a szellemi hagyományok viszonylatára. Ez a viszony egy egybecsengésként fogható fel. Nem így bizonyos hagyomány-értelmezések esetében, amelyekkel nemhogy nem cseng egybe, hanem egyenesen ellentmondásba kerül. Két ilyen hagyományértelmezést említenék meg és elõrebocsátom azt is, hogy bizonyos értelemben elfogadható az általuk nyújtott értelmezés, de azt a bizonyos értelmet jól meg kell alapozni, hogy a ráépített állítások megállják helyüket. Egyik a csak látó, a csak szemlélõ, de be nem avatkozó alapállás, amely- hacsak nem az elõbb említett, jól megalapozott értelemben vesszük- valójában még csak öngyilkosság sem tud lenni, mert lehetetlen állítás. De tegyük fel, hogy lehetséges ilyen magatartás s akkor kérdezzük meg, hogy a hiteles metafizikai antropológiákban, hagyományokban miért is vannak benne a pakliban a cselekvõerõk éppen olyan súllyal, mint az úgynevezett megismerõi, csak látói-tanui erõk. Kérdezzük meg azt is, hogy a látás már nem-e aktív szellemi mozgás, vagyis nem-e már tett, vagyis beavatkozás a javából. Ha nem, akkor micsoda. Aki bevenné ezt a nemcselekvésre biztató, csak szemlélõ, valójában önbénító állásfoglalást, ami mellett semmiképp sem tudna kiállni, de ha még is, akkor kérdezzük azt is meg, hogy milyen szellemre lenne szüksége ahhoz, hogy egész vállalkozása ne csupán a tompa tudomásul-vevõ tudatba temetkezzék. Hogy kissé misztifikáljak, még a legmagasabbrendû logosz-angyalok intelligenciája sem érné utol azt a szellemet, amely ilyen ön-ellehetetlenítést ki tudna bírni. Logikátlanság, értelmetlenség. Az ember a cselekvõerõit nem véletlenül kapta. Visszaélni nem szabad velük, de nem lehet nem használni. A hagyomány megkülönbözteti ugyan a cselekvõ- és megismerõerõket, de ezek egymásba minõsülnek, egyik a másik nélkül nincs.
    A másik probléma a hagyományértelmezésekbõl a valamivé válás problémája. Az egyik értelmezés azt mondja, hogy az embernek nem szabad azt hinnie, hogy valamivé válnia kell. Azt kell megtalálnia, hogy õ a változatlan, az egyetemes egy, az atman. Igen. Csakhogy odáig van némi probléma. Mi lesz akkor az egyik leglényegesebb metafizikai mûvelettel, az átlényegítéssel, amit helytelenül transzmutációnak, metamorfózisnak hívnak, helyesebben, de még így sem tökéletesen helytállóan pedig transz-szubsztanciációnak. Kérdés. Mi lesz. Megmondom. Az ember így megmarad önhitegetései, óvatosan a szõnyeg alá csúsztatott hamis öndeterminációi homlokoncsapott kábulatában. Nem lesz semmi más. Ennyi. Mûveletre, szellemi mûveletre van szükség ahhoz, hogy az ember azzá tudjon válni, aki tulajdonképpen, a mûvelet pedig még akkor is folyamat, ha tudatos folyamat s a folyamatnak van kezdete, vannak fázisai, van terminális része stb., még akkor is, ha vannak egyidejûleg megvalósuló folyamatok is. Valahonnan indul, valahová ér. Valamilyen volt és valamilyenné válik. Mindez az emberben és az ember kürül megy végbe, maga az ember lényegül át. Tehát, van változás, valamivé válás. Egyébként más hagyományértelmezések az állandó változásra esküsznek. Aztán, szükségszerûvé válik számukra, hogy az abszolútig vitt változás-eszmét kontraponálják az örök változatlannal. Hogy mennyivel jobb, mint az elõzõ verzió, gondolom, mondanom sem kell. Az is világos, hogy nem a hagyománnyal van a baj, hanem a nyomába szegõdõ értelmezési kísérletekkel. A probléma csak az, hogy sok, a hagyományok felé nyitottá váló embernek csalódnia kell, ha ezeket az értelmezéseket követi és összetévesztve az értelmezést magával a hagyománnyal, végsõ soron kiábrándul abból, amely az igazi lehetõséget jelentette volna számára. Azért látom annyira fontosnak, hogy ilyen ellentmondásokat rejtõ állításokat kutassak fel és ha azonnali megoldást nem is tudok találni, de legalább el tudjam oszlatni valamelyest az örökös félreértettségben tengõdés áldatlan állapotait.
    A sorsot az asztrológiában a Szaturnusszal hozzák kapcsolatba, nem véletlenül. Persze tévedés, ha sorskérdések kapcsán csak a Szaturnuszt vizsgáljuk az értelmezést igénylõ személy horoszkópjában. A sors a létegészhez való viszony. A létegészhez való viszony csakis a horoszkóp egészébõl tárható fel, vagyis a sors milyenségére, alakíthatóságára vonatkozó információk a horoszkóp egészébõl nyerhetõk, nem csak kizárólag a Szaturnusz helyzetébõl és viszonyaiból. Öntudat, gondolkodás, értékítélet, akarat, érzelmi élet, párkapcsolat- mind, mind olyan szavak, amelynek a horoszkópban pontos megfeleléseik vannak. Mindez sors-struktúrát alkot, a személy létegészhez való viszonyát térképezi fel, ugyanakkor az alakíthatóság valós lehetõségeire mutat rá. De annak is van értelme, hogy miért a Szaturnusz képezi az elsõdleges sorsanalógiát. Azt lehetne mondani, hogy mivel a Szaturnusz a megszilárdítás, a koaguláció bolygója, itt válnak kifejezetté, ténylegesen megnyilvánultakká azok a sorsösszetevõk, amelyek mondjuk a Napnál, Marsnál, Jupiternél nem voltak ilyen kikerülhetetlenül egyértelmûek. A magyarázat tetszetõs, de nem helyes. Más bolygóknál is evidens lehet a konkrét, szilárd, egyértemû alakot öltés s ennek a metafizikai halmazállapotnak konkrét tényként való jelenléte. A gondolkodásnak is van ilyesmi, az akaratnak is stb., stb. A súly az, ami a Szaturnusznál a sorskarakter létbevágó komolyságát adja, nem a koaguláció. Természetesen a koaguláció sem mellõzhetõ, de ez további olyan körülményt fejez ki, mint amilyen a Szaturnusz határ-analógiája, küszöb-analógiája. Koagulációval, határral, köszöbbel a Szaturnusz analógiában van, de a metafizikai súlyt, ami a létbevágó komolyságot testesíti meg, önnön magában úgy hordozza e bolygó, mint a Nap a fényt. Tehát a sors komolysága itt érezhetõ, érthetõ a leginkább, ezért az, hogy a Szaturnuszt a sors elsõdleges analógiájának tekintsük, elfogadható. A sors létegészhez való személyes viszonyunkat jelenti. Hogy mennyire valósítjuk át önmagunkat a létegészben egészként való létezés valóságába, az azon áll, hogy a sorsként megragadható problémáinkat miképpen tudjuk megoldani, feloldani. Létezésünkrõl, létezésünk egészként létezni tudásáról van szó. Ezért van súlya e kérdésnek és ezért lehet legközelebbi analógiának tekinteni a Szaturnuszt a sors vonatkozásában. Mégegyszer, azonban, a sorsot csak a Szaturnusszal azonosítani, tévedés.
    De mi a helyzet akkor, amikor a horoszkóp segítségével sikerül egy önismereti és lehetõségbeli térképet felvázolni. Mert a mûvelet, mármint a sorsalakító mûvelet még ezután következik. Mi az az egyetemlegesen érvényes, amely mindenkire vonatkozik. Tervet kell készíteni. Gondolkozni kell, meg kell tanulni látni , önállóan, de mindigis az aktív és intenzív tájékozódó ember beállítottságával. Elõ kell készíteni alaposan a mûveletet. A mûvelet tárgya, konkrét célja szerint eltérõ, személy szerint változó. Például, lehet a pályaváltás, vagyis az a metafizikailag megalapozott szándéka valakinek, hogy pályát vált, vagyis felhagy azzal, amit eddig csinált és egy más tevékenységkörben kezd mozogni. Kérdezhetnénk, hogy ilyesmihez miért kell metafizika. Hát bizony, ahol ennek súlya, az egész személyt érintõ sorskaraktere van, ott szükség van metafizikára és az asztrológia segítségére. Másrészt ez csak egy példa volt, méghozzá olyan típusú, amikor valaki akar valamit, de lehetnek olyan problémák, ahol nem az akarati, nem az elhatározásbeli jelleg van jelen, hanem egészen más, sokkal bonyolultabb, összetettebb tartalmak mentén fogalmazható meg a probléma s itt már egyértelmû, hogy metafizikai tudás nélkül még a kérdést sem lehet helyesen feltenni.
    A mûveletet elõ kell készíteni. Ez az elõkészítés, ez a preparáció egy szeparációval szervesen kapcsolódó mûveleti elõkészítés, amit már tulajdonképpen lehet magának a mûvelet részének is tekinteni. A szeparáció megkülönböztetést jelent. Magyarul azt, hogy az ember amit eddig összemosott a képzeletében, a gondolkodásában, a tapasztalat-értelmezéseiben, azt kezi szépen rendezni, az egymáshoz nem tartozó, vagyis az egymástól különbözõ elemeket a helyükre rakni. A hagyományértelmezések egy további tévedése az elõbb említett kettõ mellett az is, hogy olykor azt sugallják, hogy az ember amikor szellemi útra tér, akkor máris a nagy harmóniában, az egyetemes rendben találja magát, megáldottan a realizálóerõkkel, boldogan, üdvözülten, megszabadultan, amolyan karmamentesített állapotban. Ezzel ellenkezõleg, a szellemi útra térés már eleve kemény megkülönböztetési próbákra teszi az embert, éppen annak eldöntésében hogy mi is szellemi, mi nem, mi út, mi tévút. Vagyis az elõkészítés centrális mûvelete a szeparáció, egy állandóan szeparáló preparációról van szó. Meg kell tudni, hogy adott helyzetben mit lehet tenni, annak fel kell térképezni minden vonatkozását. Kemény logikai, szellemi, mentális, tudati, magatartásbeli, érzelmi-érzületi, vagyis hangoltságbeli munkát követel mindez az embertõl, és nem árt ha minden felmerülõ eseménynek, helyzetnek, dolognak, körülménynek alaposan utánanéz ilyenkor az ember.  Sokan hangoztatják azt, hogy lényeglátásra kell szert tenni. Igen. De itt is van egy differencia. Lényegi különbség-látásra is szert kell tenni. Eddig egynemûként látott helyzetekben, körülményekben lényegi differenciák tárulkozhatnak fel, olyanok, amelyek esetleg egy-egy probléma megoldási kulcsát jelenthetik.
    A sorsalakítás reintegrációs mûvelet. Kár azon vitatkozni, hogy valaha is volt-e integrált az ember, csak dezintegrálódott és ezért a feladat a reintegráció, vagy hogy most fejlõdött megteremtettsége óta olyan fokra, hogy integrációs kérdéseken gondolkozzék. Mindkét megközelítésnek vannak érvei. Tehát, nem kell azon elakadni, hogy integrációról, vagy reintegrációról van-e szó. A lényeg egy. A létegészrõl van szó. A létegészben való egészként létezésünk megvalósításáról. Miért is? Most talán nem egész az ember...? Ismét egy súlyos metafizikai kérdés. Az ember egész s a lét is egész, de valami elválasztja attól, hogy igazi önmagát valósítsa meg. Hamvas ír a részleges eltárgyiasításról, a partialobjektivációról, mint tört létezésünk egyik olyan okáról, amit nap, mint nap mi magunk követünk el, amikor a részt azonosítjuk az egésszel. Ugyanígy beszélhetünk a partial-identifikációról, amely minden esetben egyben pseudo-identifikáció is, hiszen itt arról van szó, hogy az ember állandóan azonosítja magát ezzel-azzal, mindenfélével, ami valójában nem õ, gondolattal, helyzettel, érzelemmel stb. stb.
Azt tudjuk, hogy a reintegráció mindig három körben mozog- ontológiai, logikai és morális körben. De hogyan jön be ide a sorsalakítás? Ha mûveleti hierarchiában nézem a dolgot, a sorsalakítás, mint mûvelet nélkülözhetetlen mûvelet a reintegrációban. Sorsalakítás nélkül, ami a sorsban feltárulkozó problémák feloldását is jelenti, reintegrációt megvalósítani nem lehet. A sorsalakítás alárendelõdik a reintegrációnak. Ez azt is jelenti, hogy hiába akarok olyan sorstechnikai fogásokat alkalmazni-mert ilyenek is vannak-, amelyek nem a reintegrációt szolgálják.
    A tanulmány elején is, de már a címmel is a tenni-tudás elõkészítését ígértem. Végsõ soron inkább írtam egyet s mást a tenni-tudás elõkészítésérõl, metafizikai, szellemi megalapozásáról. Sok minden kimaradt, pl. az imaginációról való részletesebb vizsgálódás, vagy a tudattal kapcsolatos metafizikai megfontolások. Mégis úgy érzem, hogy legalább sikerült megfelelõen tematizálnom egy metafizikai kutatási irányt. Persze, ez csak egy írásomra vonatkozó visszahajló érzés, semmi több. A továbbkutatás valóságának valóságossága alapozhatja csak meg e tevékenység értékét, értelmét, erejét. Íme, még egy egyetemleges tényezõ, amely függetlenül a személyes eltérésektõl mindig érvényes, ha valaki metafizikai mûveletet akar megvalósítani.


Publikálva: 2008-07-23 20:25:25
Megnézve: 3869

Sorsok értelmezõjeként várom a kérdezõt!


    Aktuális

    ...Dénes Mária
    Address:

    E-Mail:
    denesmaria73@gmail.com denes_albert72@yahoo.com


    Skype ID: maresz9   OFFLINE [OFFLINE]

    Asztrológia, tudás és szabadság- Tanulmánykötet

    Esszék, Tanulmányok

    Egyetemes törvények


    Most: 2018-11-19
    Oldal látogatva: 493262
    Most az oldalt nézik: 3 (Regisztrált felhasználók: 0, Vendégek: 3)
    (Nincs regisztrált felhasználó online)
    (Robotok: 0)
    Legtöbben itt voltak: 36, ekkor: 2010-03-27 21:37:24
    find Keresés a tartalomban




    Belépés
    Felhasználónév:
    Jelszó:

    Regisztrálás
    [651 regisztrált felhasználó]


    free counters

    Dénes Mária

    Névjegy létrehozása