Dénes Albert és Mária honlapja
Az élet asztrológiája
A Halak, szociális háló és a végső igazságok viszonya

...  ...  ...

Dénes Mária


A Halak karmával (Napjegy, Sárkányfarok, Lilith, illetve több bolygóval a Halaknak megfelelő földi életterületen) rendelkező személyeknek két nagyon lényeges princípiummal az spirituális értéktudatot, fontossági sorrendet megtestesítő Jupiterrel és az egyetemes egységet, az egész lét alapját jelentő egyetemes szeretettel, a nőies teremtő képzeletet megtestesítő Neptunuszi elvvel kell harmóniába kerülniük. Egy jól kialakított, a földi, egyéni viszonyok között, úgy, mint egyetemesebb viszonylatokban helytálló, stabil értéktudat nélkül téves és zavaros Neptunuszi érzelmeiknek, hangulataiknak, szorongásaiknak, kedélyhullámzásaiknak, ellenőrizetlen képalkotási tevékenységeinek, vagyis hamis egységbe kerülési késztetéseiknek esnek áldozatul a Halak karmával rendelkező személyek. Az ember ilyen alappal, illetve alap hiányában felszed, magára vesz, önkéntelenül felszippant, lemásol és megjelenít, elfogad olyan mentális fogalmakat, viselkedés mintákat, viszonyulást, de leginkább imaginációs képet, víziót, aminek spirituális alapjait, mély tartalmait, végső igazságát és valódiságát nem gondolta, nem vizsgálta meg kellő mélységben. Csupán jó Halak (XII-es ház) módra sodródik az árral, mivelhogy mindenki ezt teszi, tüzetes vizsgálat és önvizsgálat nélkül olyan életkoncepciókhoz igazodik, amelyek nincsenek összhangban spirituális utjával, meggyőződéseivel, személyiségével, fejlődési programjával s főként a végső, kauzális, isteni igazságokkal. Igazodik ezen elvekhez, a kellő szellemi, spirituális befele fordulási erőfeszítései hiányában, valamint annak érdekében, hogy ne essen ki a közösből, a társaságból, vagy nehogy lemaradjon valamilyen a közhiedelemben fontosnak tartott megvalósulásról, "pozitív" élményről, netán valamilyen fontosnak talált külső elismerésről, helyzetről.
A Halak (XII-es ház) karmával született embernek nehéz lemondania a zavaros közös együtt haladásról, a közös boldogulás, sőt megváltódás eszméjéről, nehéz individuális, egyéni személyiségét megtalálnia, és az felvállalnia, függetlenül attól, hogy mit tesznek, mit mondanak más emberek körülötte. Túl sokszor elfoglalja magát a másokon való passzív csodálkozással, mások éppen kéznél levő elveinek követésével, s természetesen a rászorulók megsegítésével. Ráadásul észre sem veszi, hogy közben lemaradt a saját, spirituális éberség fejlesztés szempontjából nagyon is nehéz és különös, többdimenziós odafigyelést igénylő életfeladatainak, sorsnehézségeinek feltárásában és beváltásban. Nem egyszer pontosan ezektől fél a legjobban, pontosan ezeket hárítva a leginkább, s kompenzálva különböző látványos, illetve kevésbé látványos, de mindenképpen az idejét és energiáit felvevő, a többiek életének megsegítésével. Ezen megsegítésekről, utóbb ki szokott derülni, hogy fölöslegesnek bizonyultak, sőt, ha nagyon tüzetesek akarunk lenni akkor esetleg szellemi szempontból még hátráltatták is a megsegítetteket, mert téves koncepciókat, látást, elvárást szilárdítottak meg bennük. Pl. ez a veszélye társadalmi szinten a szociális hálónak, amely a megélhetéshez biztosított kis pénzekkel valójában szellemi és gyakorlati pangásra, visszafejlődésre készteti az embert,(még akkor is, ha eredetileg nemes szándékok vezették az emberiséget a kialakításához). Ráadásul mivel a fejlődés és az önbecsülés nagymértékben összefügg, a megsegítettek önbizalmára, önbecsülésére is züllesztő hatással van, rászoktatva a koldus tudatra és szellemre, s végül, ha nem figyelnek oda, koldus botra juttatva őket. Ami bent van megfelel, annak ami kint van. Nem egyszer a meggondolatlanul jótékony embereket, a megsegítettek sorsukkal elégedetlenkedve (spirituális szempontból jogosan) meglopják végül, vagy valamilyen formában becsapják. Nem véletlenül, hiszen ők is, egy magasabb szinten bár, tiszta jó szándékból, de félrevezették, visszafejlődésre késztették embertársaikat. Nem beszélve azon képzet elültetődéséről, hogy a társadalom, a többi ember tartozik az ők ellátásukkal és fenntartásukkal. Az ember a szellemi erőkkel, princípiumokkal összhangba kerülve áll talpra, saját szellemi, lelki és gyakorlati erőfeszítései, tapasztalat és áldozat vállalásai árán, s nem úgy, hogy valaki, valakik (szülők, társadalom, barátok) támogatják jobbról, balról.
A télen megnéztem egy tévé adást a hajléktalanokkal, koldusokkal. Egy dolog egészen világossá vált közben, hogy a koldusbotra jutás nem függ a tanultsággal, műveltséggel össze, mint ahogy első rápillantásra hinné az ember, mert az ott szereplő emberek között mindenféle emberek voltak, művészek, intellektuelek, kétkezi munkások, szakemberek stb., akiknek épp elég képességük lett volna a normális életre, sőt egyeseknek még az átlagosnál több is. A képességeknél magasabb szinten a spirituális felelősségtudatukban, életképzeletükben váltak labilissá és zavarodtak össze. Ezúttal nem térek ki az okokra. A felelősség vállalás tehát nem csupán a társadalom szempontjából fontos, bár letagadhatatlan, hogy egyetlen közösségnek sem mindegy milyen morállal, öntudattal és felelősségtudattal rendelkező emberekből áll. Végső soron azonban a felelősségvállalás a személy számára a legfontosabb, különben soha nem lesz képes a fejlődésre, a tágulásra, az önbecsülésre, a valódi boldogságra, az önmagával és az élettel való elégedettségre, soha nem fogja megtapasztalni egyéni életének, sorsának nagyszerűségét, képességeit, azok gyümölcseit. Hamvas Béla azt mondja, hogy a könnyítéssel az élet értelme is odavész. Minden sorskicselezésnek ez a hátulütője végül. S ha az Isteni értelem oda vész, akkor oda a boldogság is. Úgy vagyunk beállítódva, hogy az értelmesség, fontosság érzet nélkül kiüresedünk, kiégünk, lényegtelenné válunk. A közhiedelemmel ellentétben a fontosságtudatot nem kívülről, a külső visszaigazolásokból kapjuk meg a legtöbbször, hanem abból, ha életünk és rendeltetésünk összhangban áll egymással. A visszaigazolások jók, sőt kellenek, de a külső visszaigazolásokon felül van egy annál elsődlegesebb, alapvetőbb fórumunk, amely többek között megnyilatkozik a lelkiismeretünk hangján keresztül. Aminek hangját egyébként könnyű ideig, óráig elhallgattatni, de hosszútávon annál nehezebb, s egyre több pótcselekvést, kompenzációt igényel a Halak karmájú, vagy megpakolt XII-es házzal rendelkező emberektől is. Az Isten szemszögéből nézve tehát nem elsődlegesen fontos, hogy hány embert segítettem, illetve hatottam meg, hanem az, hogy saját sorsomat beváltottam-e, gubancaimat feloldottam-e, a személyemet, vibrációimat felemeltem-e. Az Isteni lényével való kapcsolata mindenkinek személyes és ez a kapcsolat, vagy rendeltetés a legfontosabb, a legelsődlegesebb. Amennyiben valaki életfeladatainak beváltásán dolgozik, biztos, hogy a többi emberrel való kapcsolata is rendeltetésszerűen fog működni, annyit és ott segít, ahol éppen szükség van rá, a saját fejlődése és megváltódása szempontjából, s nem annak a rovására. A kiegyenlítődés, önmegváltás, sorsvállalás fontosságában mindannyian egyenlők vagyunk a létezésben, nincs olyan, hogy az egyik embernek fontosabb a programja a másiknak meg kevésbé. Csak éppen az van, hogy a rosszul értelmezett boldogulási és boldogítási kísérletek hatására egymást és önmagunkat nem előre mozdítjuk ebben a folyamatban, hanem akadályozzuk, hátráltatjuk, összezavarjuk, ha nem vagyunk kellően éberek. Amikor nem vagyok a helyemen spirituális szempontból, akkor másokat is óhatatlanul kibillentek az egyensúlyukból, összezavarok rendeltetés tudatukban, függetlenül attól, hogy emberi értékítélettel nézve éppen jót tettem nekik. Már akit lehet, s amennyire lehet. Ezért mondják többek között, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve.

A szociológia az embert nagyrészt kapcsolatai alapján vizsgálja, s ki nem mondott alapaxiómája, hogy az ember, önmagában nem sokat ér, kicsinyke lény, társadalmi, közösségi alkatrész, de a kapcsolatai, a különböző társadalmi összeköttetései, s ez az egész társadalmi szerveződés hatására hatalomra, erőre, természeti és más jellegű befolyásra tehet szert, s akkor már valaki, személyiség, sőt nem egyszer meg is valósította önmagát. Ez egyébként a polgári öntudat. Ebben van is kétségtelen igazság, de ez nem a végső igazság, amire egy személy az életét alapozhatja szellemi szempontból. A kapcsolataimra nem alapozhatom az életem, a kapcsolataim nem lehetnek fontosabbak, mint a bennem levő abszolút lényemmel való kiegyenlítődés, tudatos és letisztított kapcsolattartás. Mások, a társadalom értékeinek a felülvizsgálatlan átömlesztése a saját tudatomba, a saját értékrendembe, hosszútávon nem hozza meg a kellő lelki békét, nyugalmat, a szellemi látásból eredő biztonságérzetet, az élet megfelelő irányvonalainak megtalálását, megtartását. Ez (a polgári öntudat) tulajdonképpen egy nagyon finom, alig látható spirituális értéksorrend megfordítás (dh. Halak), aminek viszont nagymértékű gyakorlati következményei vannak. Legelsősorban az, hogy a személy nem fordít kellő időt és energiát, saját szellemi énjének, képzeletének a kitisztítására, saját értékrendjének és az egyetemes igazságok összhangba hozására, helyette a kapcsolattartásra, az meghatározatlan élmény (boldogság) keresésre, kézenfekvő célokra, értékekre alapozza önkéntelenül az életét. A belső zavarnak, pedig a leglátványosabb következménye, hogy a személy nagyon hamar kiesik az egységből, a tengelyéből, hosszútávon kedélyproblémái keletkeznek, az egyéb nehezen diagnosztizálható és hagyományos módon nehezen gyógyítható, egyre több tünetet produkáló betegségei mellett, s óhatatlanul a közösségből is kiesik, egyedül és magányosan találja magát. (A XII-es ház a hosszantartó elzártságok, zárt intézet lakók, korház lakók háza is.) Meghatározatlanná, illetve rosszul meghatározottá, átgondolatlan értékektől, igazságoktól vezérelté válik belsőleg, amelyek a valótlanság ingoványos talajára juttatták. Egyedül marad minden felszínes kötődési, együttműködési törekvései, kompromisszumai ellenére. Fölösleges ilyenkor erőltetni az egyetértést, a megértést, az alkalmazkodást, a kapcsolatokat, maximum megjátszás és alakoskodás lesz belőle. Ameddig az ember belül üres és zavaros, s éltető szellemi energiáitól elszakadt, addig kapcsolatai sem telítődnek, telítődhetnek meg a szomjazott, valódi, mélyről fakadó szeretettel, egyetértéssel, illetve csak nagy hazugságok árán jut egy kevés ilyen jellegű nem kielégítő tapasztalathoz, melegséghez. Az egyet értéshez, kell ugyanis érteni az Egyet. Így hát inkább meg kell kezdeni a pozitív magány, a magával levés felvállalását, a még intenzívebb befele és felfele, az Isteni létigazságok fele való fordulást, a spirituális naplózást, valamint mindezen időszakokban kikristályosodott irányvonalak és igazságok szerinti lelki, gyakorlati áldozatoknak a meghozását. Hiszen tudjuk jól, aki nem hoz áldozatot a lét érdekében, a saját nem egoista módra értelmezett létérdekei érdekében, maga válik végül áldozattá. Saját félelmeinek, odaadás képtelenségének, valótlan igazságtartalmainak, önámításainak, rejtőzködésének, nyíltsága hiányának stb. áldozatává, aminek csak külső megjelenési formái az, ha mondjuk becsapják, hazudnak neki, félrevezetik, ámítják, kihasználják hiszékenységét, jóhiszeműségét, segítő szándékát.


Publikálva: 2008-07-25 09:37:06
Megnézve: 5885

Sorsok értelmezõjeként várom a kérdezõt!


    Aktuális

    ...Dénes Mária
    Address:

    E-Mail:
    denesmaria73@gmail.com denes_albert72@yahoo.com


    Skype ID: maresz9   OFFLINE [OFFLINE]

    Asztrológia, tudás és szabadság- Tanulmánykötet

    Esszék, Tanulmányok

    Egyetemes törvények


    Most: 2018-07-17
    Oldal látogatva: 477756
    Most az oldalt nézik: 1 (Regisztrált felhasználók: 0, Vendégek: 1)
    (Nincs regisztrált felhasználó online)
    (Robotok: 0)
    Legtöbben itt voltak: 36, ekkor: 2010-03-27 21:37:24
    find Keresés a tartalomban




    Belépés
    Felhasználónév:
    Jelszó:

    Regisztrálás
    [651 regisztrált felhasználó]


    free counters

    Dénes Mária

    Névjegy létrehozása