Dénes Albert és Mária honlapja
Az élet asztrológiája
Anyagiak, szellemiek és az asztrológia.

...  ...  ...

Dénes Albert

I.-Bevezető.

Mondjuk, legyen ez a főcím- anyagiak, szellemiek és az asztrológia- amely alatt több fejezetben világítok meg néhány fontos problémát. Nem bevezető jellegű írásnak szánom ezeket a sorokat, ez itt már a problémák tartománya és a fő gondolat az, hogy az asztrológia, amely egyaránt mérvadó tájékozódást képes nyújtani szellemi, lelki, testi kérdésekben, saját értékének és léthelyének tekintetében jóval alacsonyabb nívóra van lehúzva, mint ahol lennie kellene, és ahol valójában mindig is volt, van és lesz.
Megpróbálok annyira konkrét, követhető és világos lenni, amennyire csak tudok, így mellőzök minden olyan kijelentést, mondatot, amely az olvasótól megkövetelne valamilyen fokú metafizikai felkészültséget.
Asztrológia.
Mint mindig, mindenhol, úgy itt és most is, bárhol a világon van egy olyan figyelmen kívül nem hagyható alap, amelyből az asztrológia a lényegét meríti, amely a szimbólumoknak az értelmet adja. Ha erről valaki nem tud vagy tud, de nem mélyíti el erre vonatkozó tudását és magatartását, látását, szemléletét, gondolkodását, akkor felületes marad, híg, zavaros, tompa, sötét.
Az asztrológia fő szerepe a személyes sors feltárása, értelmezése, tehát a születési horoszkóp megismerése a számunkra elérhető legmagasabb mentális színvonalon. Ez utóbbit úgy értem, hogy a helyesen értelmezett születési horoszkóp olyan életre, sorsa vonatkozó információkat, tudnivalókat nyújt, amelyeket sehol máshol nem kap meg az illető személy. Nem találja meg ezt sem a pszichológusnál, sem a papnál, sem az orvosnál, sem a magát gurunak valló szellemeskedőnél, angyaloskodónál, energiákkal és aurákkal, csakrákkal és nádikkal játszadozónál. Felsoroltak mind egy olyan körben maradnak, amelyben az életükön változtatni nem akarók mindig kapnak önigazolási ötleteket. Aki változni, fejlődni akar igazán, annak először látnia kell az egészet. Az egész látására és értelmes bemutatására pedig csak a tiszta, ferdítésektől mentes metafizikán alapuló asztrológia képes. Vagyis az ezt gyakorló asztrológus. Személy nélkül nincs asztrológia sem, asztrológus sem és változás-igény sem. Az asztrológus személye az, aki kitartással, a szellemben és látásban való hűséggel tanulja meg saját magán, a saját lényén a metafizikát és az asztrológiát. A változni, fejlődni akaró ember pedig az, aki felismerte végre, hogy örökös önálltatása, önigazolása, önmegmentési kísérletei hiábavalóak, értelmetlenek és minél virtuózabb manővereket tesz, hogy álegyensúlyát fenntartsa, annál nagyobbat és fájdalmasabbat fog esni. Tehát, aki ezt felismeri, abban az igazi változásra való elhatározás is megfogan. Többé már el nem törülhető módon fekszik szeme előtt a tény: változni kell. De hogyan? Miben? Merre?
Itt, ezeknél a kérdéseknél jön be az asztrológus, természetesen ha ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására felkéri őt az illető személy. Nos, de ezeket a fontos, életbe, sorsba, az eleven emberbe vágó dolgokat honnan tudja az asztrológus és honnan veszi arra vonatkozó rendíthetetlen magabiztosságát, hogy amit ír és mond, megbízható.


II.- Biztos és igaz.

Tehát, az asztrológus megbízhatósága. Természetesen nem minden asztrológus megbízhatóságáról van szó. Aki nincs tisztába a metafizikai alapokkal, vagy valamennyit tud ezekről, de saját lényén nem alkalmazta, olyan mértékben kell hiteltelenné, majd egyenesen komikussá válnia, amennyire eltér eme alaptól. Lásd azokat, akik azt hiszik hogy az asztrológia mint külső praktika vagy eszköz felhasználható arra, hogy a "felénk személytelenül áradó életáram" kedvező vagy kedvezőtlen változásait kiszámíthatóvá tegyük. Tévednek. Ami még nem is lenne baj. A tévedés belátható és helyre hozható. Azonban megfigyelhető az a fajta viselkedés is az ilyen asztrológusok részéről, hogy arrogánsan elutasítják a metafizikai alapot, márpedig azt, ami biztossá és igazzá teszi az asztrológiát. Sőt, aki erre felhívja a figyelmet, kontárnak, illetéktelen okoskodónak tartják. Nem értik, hogy az idők folyamán az asztrológiával azért lehetett mindent elkövetni, jóslásokra használni, pszichologizálni, üzérkedni vele, mert a metafizikai alapokról levált (az emberiség elszellemtelenedése miatt) és ma már ott tartunk, ahol tartunk- nézzünk körül. De előbb nézzünk belül körül. A homályos, fojtó szorongástól terhelt ésszerű aggódástól kezdve, az érthetetlen vágyakig és félelmekig, a kényszeresen visszatérő gondolatokig mindent megtalálhatunk e világban. Világban, amelyet már nem tudunk másra dobni, mert ez bent van és ezzel annyira össze vagyunk nőve, hogy mi magunk vagyunk azok.
Természetesen, megvannak a mindennapi teendőink, megyünk és végezzük a munkákat, eszünk, dolgozunk, lazítunk, azonban a maga megszakíthatatlan folyamatosságával tovább fut velünk az a belső világ is, amelyet szívesen hagyunk a maga homályában, "sokkal józanabb" érvekkel fedve el ezeket a nemkívánatos, irracionális "belső üzeneteket". Arról persze elfelejtkezünk, hogy amilyen korszakba-világba születtünk, amilyen neveltetést-iskoláztatást kaptunk, az egy olyan embert formált ki belőlünk, amely lelki-szellemi dolgokban hihetetlenül gyenge, hihetetlenül hitetlen, annak ellenére, hogy esetleg nagyon büszke intellektuális képességeire, hatalmi, társadalmi pozíciójára, vagyonára vagy valami másra, amivel rendelkezik, vagy legalábbis rendelkezni látszik. Szerény nem azért lesz az ember, mert a szerénységet külsődlegesen magára veszi, mint egy maszkot, valamilyen hátsó gondolattal-céllal, hanem azért, mert amikor sikerül szembenéznie önmagával, megretten a saját sötétségétől, hitetlenségétől, tompaságától. Szerényebb azért lesz, mert belátja, hogy milyen hosszú megismerési-megvalósítási folyamaton kell tudatosan átmennie ahhoz, hogy saját tengelyébe kerüljön.
Az elmetafizikátlanodott emberiség a világba nem lépik, hanem a világba "vettetve" él, de nem azért mert valaki- mondjuk egy felsőbb hatalom- e világba veti, hanem a saját maga szellemi lényegétől való eltántorodása miatt sötét, válságos valóságot idéz magában és maga körül, amelyben az értékek elmosódnak, eltompulnak, tele érthetetlen, zavaros eseményekkel vagy éppen olyan érthetetlen, kínos eseménytelenséggel. Furcsán hangzik esetleg, de az ember nemcsak e világba vettetett túlélésre ítéli saját magát, hanem a túlvilágra vetettségre is. Eme utóbbi világra vonatkozó látása éppen úgy hiányzik, mint az "e világ" metafizikai lényegére vonatkozó látása. A túlvilág nem egy vonalszerűen leélt evilági élet folytatása, vagyis bizonyos értelemben az. Azonban sokkal helytállóbb a túlvilágot jelenlévőnek tekinteni, de nem az elhunyt emberek szellemét megidézgető spiritiszták túlvilágának értelmében. Az életszerű, racionálisan, érzékekkel felfogható világon túl van a metafizikai "világ", de úgy van túl, hogy bennünk is jelen van, átszövi mindennapjainkat, pszichikumunkat, sorsunkat, testünket. Ilyen metafizikai világ van, és úgy van, hogy ezen alapszik az egész földi életünk, pályafutásunk. Erről a metafizikai világról nem tud a mai emberiség- úgy általában véve- és erről a világról tud az igazi asztrológus. Ilyen alapon mer fontos sorskérdésekben, problémákban, krízisekben információt adni.
A szellemi hagyományok és ezeknek hiteles értelmezői- és itt nem tudom meg nem nem említeni Hamvas Bélát, René Guénont- ismerték a létezés metafizikai alapjait és így tudtak egy olyan szellemi színvonalat adni, amelyet fontos kérdésekben figyelembe lehet venni. Az ismeret persze egymagában nem elég. Az asztrológus mindennapi élete, megélései, tapasztalatai, ezek megfelelő értelmezése vezet el odáig, hogy más ember sors-problémáit is figyelembe merje venni az útmutatás-adás szándékával.
A hagyományok, a szellemi ember, a túlvilág (metafizikai valóság) voltak mindig is a források a fontos kérdésekben. A gondolat egyébként Hamvastól származik, amelyet egyik művében részletesen ki is fejt. A mai ember valamiféle kivetített és jövőben előretolt túlvilágképpel, túlfeszített túlélési késztetésekkel és a szellemi látás hiányában él(világra és túlvilágra vettetve önmagát). Ilyen értelemben kezd egy kicsit felismerhetőbben kirajzolódni az "élő holt" sötétségben való támolygásának rettenetes képe, főleg ha az ember magára ismer a támolygóban. De ha a felismerés megtörtént, elindíthatja magában az ember azt a folyamatot, amely az igazi megismerésen keresztül átvalósítja az embert igazi valóságába, vagyis visszahelyezi igazi személyes tengelyébe, centrumába, isteni lényegébe, fényébe. Itt jön pedig a metafizikai paradoxon.
Az ember földi életében nem akkor talál vissza személyes és isteni lényegéhez, ha megtanul nagyon különleges és káprázatos tetteket végrehajtani, tüneményes varázslatokat, produkciókat, hanem akkor, amikor egészen egyszerű mindennapi feladatait egészségesen, boldogan, derűsen, meghitten elvégzi, és mindezt tudatosan teszi. Vigyázat, semmi féle profanizálásról szó nincs. Az egyszerű, tiszta, tudatos, teljes szívvel-lélekkel megélt mindennapoknak óriási metafizikai értéke van. Ismét csak Hamvast idézem, aki a különböző szellemi beavatottsági fokozatokat utolérhetetlen metafizikai éleslátással végignézve, arra a következtetésre jutott, hogy mindezeken túlmenően- még a "nevezetes névtelenség" állapotáén is- legszívesebben egyszerű, mindennapi ember lenne. Vagyis: eljutott addig a felismerésig, hogy ennek a földi életnek, az ezt tudatosan megélő embernek, a maga egyszerűségében, elképesztően "magától értetődő" mivoltában rejlő értéke metafizikailag, lelkileg, szellemileg, testileg, "valóságilag" és minden féleképpen a lehető legnagyobb. Ezen a felismerésen alapszik az igazi asztrológiai is, ezért nem szállít a megrendelőhöz szupermisztikus recepteket, amellyel, még ha reálisak lennének, sem tudna valójában mit kezdeni a Lilith-tartalmaiban vagyis a vak, mohó késztetéseiben égő, a túlélési görcsrohamok különböző változatain végigpörgő ember.
Ilyen értelemben laposnak tűnhet az igazi asztrológus tanácsa, miszerint egy négyes ház, vagy Hold vagy Rák motívumokkal a horoszkópjában rendelkező személynek azt mondja, hogy ne kerülgesse a családalapítást, hanem vállalja fel, vagy ha már van családja, akkor bizonyos, a családhoz kötődő magatartásán változtasson…
Azonban, ha tudjuk az előbb említett példa kapcsán, hogy mi a család, a gyermekvállalás, a nevelés metafizikai értelme, máris nem tűnik olyan laposnak. És amikor konkrétan szembesülünk az illető problémákkal, amely a családfenntartói hívatásunkban való helytállásunkat érinti úgy szellemileg, mint lelkileg és egyéb vonatkozásokban is, akkor meg végképp nem tűnik laposnak az ezzel való foglalkozás. Mindez egy példa volt. Lehet példákat felsorolni más életterületeken is: párkapcsolat, anyagiak, hívatás, alkotás, társadalom stb. Az asztrológia körében minden életterület benne foglaltatik és mindegyiknek megvan a maga metafizikai lényege, értéke, értelme, a rá vonatkozó látás, tudás, ismeret és szemlélet.
Amikor az embernek sikerült önmagában leállítania szegénységtől, szenvedéstől, bizonytalanságtól, betegségtől való állandó félelmeit, leírhatatlan aggódását, szorongását és a mindezek által mozgatott cselekvéseit és cselekvés-sorozatatait, akkor végre igazán beleláthat abba, hogy mi az amitől tényleg szegény lehet, vagy beteg, vagy bizonytalan. Nem a bank, a biztosítóház, a szociális intézmény-apparátus fogja megvédeni a szenvedéstől, de nem is ezek fogják garantálni felhőtlen boldogságát, hanem az a tudatosság, szellemi nyitás, amellyel először szembe tudni nézni az önmagában hordozott rettenetes sötétségeivel, racionális argumentációkkal lefestett őrültségeivel, monomániáival, majd aztán fokozatosan, kitartóan önmaga isteni lényege felé kezdi tisztítani önmagát, egyre jobban megértve és elsajátítva mindennapi, földi életének lényegét, metafizikai értelmét.
Földi élet, hétköznapok, az elszürkült ember és élet- mondjuk, azonban mindezt anélkül, hogy metafizikai jelentőségét és főleg következményét felmérnénk. Kényelmes, tetszetős és színesebb a gondolat, hogy az elektronok vagy még ezeknél is kisebb részecskék amelyek valahol az anyagi és nem-anyagi világ határán táncolnak, bizonyos megjelenésükben azt érzékeltetik velünk, például, hogy asztal…- azonban ebben nem a materiális/immateriális tényezők képezik a misztérium súlypontját, hanem az, hogy asztal. Az "asztalon" van a metafizikai súlypont és ez a metafizikai paradoxon. A tudatosan megélt mindennapokon van a metafizikai súlypont és ez a metafizikai paradoxon. A mindennapban az ember nem kell szürke, lapos, tompa legyen. Az ember lehet egészséges, tudatos, boldog, önmagára talált, értelmes, szabad, elégedett. Ez a "szemünk előtt álló nyílt misztérium ". A metafizika, a szellem, a lényeg nem "odaát " van. Itt van. Egy más példa…- Ha láthatok egy másik embert, lehet ugyan az egészet, mint jelenséget felfogni és ezerféleképpen magyarázni-például a másik ember részéről adott viselkedést véve értelmezési alapul- azonban ebben az esetben sem itt van a metafizikai súlypont. A metafizikai súlypont ott van, hogy egy másik, egész, teljes emberrel állok szemben, beszélek vele, ott vagyok, ő is ott van és az egész, nagy, emberre vonatkozó hatalmas ismeretanyagtól és elmélettől eltekintve válthatok vele néhány egyszerű szót.
Az elvakult mindennapokból a metafizikai alapokra helyezett mindennapokba való átmenet azonban kitartást igénylő folyamat. Ide kell az a fajta megismerés, amit az igazi asztrológus tud nyújtani azoknak, akik e folyamatot el akarják indítani önmagukban. Az asztrológus bizonyos mértékig "átszenvedte" a kezdeti nehézségeket, amelyek mindenképpen velejárói a személyes fejlődésnek és változásnak. Ezt a metafizikai tapasztalatot átélve és a megfelelő asztrológiai tudás birtokában tud információt, útmutatást adni olyan embereknek, akik ugyan nem akarnak hívatás szerűen foglalkozni metafizikával, asztrológiával, de földi életüket tisztán, tudatosan, egészségesen, értelmesen akarják megélni.
Az "asztallal" adott példával kapcsolatosan még hozzáteendő, hogy a finom hullámokkal, rezgésekkel, apró részecskékkel sőt részecskén túli, immateriális létezőkből összeálló asztal-magyarázat addig jó, amíg egy ember végre kibillen a csakugyan betokosodott, beszűkült szemléletéből, felszínes látásából, tudatállapotából és végre hajlandó feleszmélni arra, hogy a valóság egyéb tartományai is léteznek azon kívül, hogy itt áll előttünk a kézzelfogható "asztal". Mindez semmit sem von el az "asztal" metafizikai súlypontjából. Hiszen erre vonatkozó legelső megközelítésünk továbbra is az marad, hogy "asztal", és ez így rendben is van. Erre mondják a hagyományok, hogy a metafizikai megvalósítás során "nem történik semmi". Minden az marad, ami volt, viszont már sokkal tágasabb értelmezésben. Mikor a metafizikai fordulóponton átjutott valaki, azután mehet nyugodtan rizset enni… Ugyanúgy, mint más.
Azonban valami mégis történik, valamiféle "belső változás". Nem is történés ez, hanem megvalósulás. Az embernek derengeni kezd élete addig érthetetlennek vagy nehezen követhetőnek vélt értelme, s ami tudatosul ezáltal benne, az valóbb és igazabb, mint az addigi felszínes valóságmagyarázatok (amelyek ma elárasztják a világot).

III. Az asztrológus.

Az eddig leírtak értelmében a következtetés önmagától adódik, hogy asztrológus-metafizikus nem az, aki annak titulálja magát, esetleg felmutat egy egészen hiteles oklevelet és a kiérett mester látszatával kecsegtet néha, és ezzel a gondolattal csapja be önmagát. A hiteles asztrológus szerénysége és egyben öntudatossága, magabiztossága abban áll, hogy tisztában van azzal, hogy amíg az élet alkímiai-spirituális-mentális-pszichológiai-stb. folyamatait járja az életszakaszok különböző ciklusaiban, addig legjobb, sőt az egyetlen jó, ha a tanítványi jogát, nyitottságát, éberségét maximálisan fenntartja. Attól lehet asztrológus és olyan mértékben tud asztrológus lenni valaki, a lexikális tudásán túl, amennyiben személyes életfeladatainak tudatosan eleget tett. A tanácsadó személye és a tanács nem különíthető el egymástól. Ez már magából a szaturnuszi lételvből, a "küszöb őréből" is adódik, amely abban áll, hogy áthatolhatatlan határt, falat képez, mint akadályt mindazok elé, akik nem akarják életfeladataikat tudomásul venni és azok felvállalására szépen-lassan ráhangolódni, végül teljes "főállásban" magukba fogadni. Miközben felszínes, félrevezető tanácsokat, jóslatokat osztogatnak széltében, hosszában mindenfele. A felvállalt és beváltott életfeladat, a felelősségteljes élet és egyben a szabadság kulcsa, a hiteles asztrológus ismertetője.

Az asztrológusi tevékenység olyan összetett tevékenység, amely a mai tájékozódás összes nívóit igénybe veszi, de itt sem áll meg, hanem tovább megy, túlmutat ezeken. Valahol itt értem el ezen írásom eredeti céljához, hogy az asztrológiának és az asztrológusnak legalább megjelöljem azt a helyet, ahol az valójában van. Mindez nem arra való utalás, hogy én, aki asztrológiával foglalkozok, mindenek fölött állnék, mestere lennék az egész életnek. Ilyenről szó sincs. Aki asztrológiával foglalkozik, mint horoszkópok értelmezését is vállaló személy, elindult egy úton és olyan hitelességi fokot tud adni-nyújtani, amilyent elért. Amit elért, arról be tud számolni és bárki nyugodtan meggyőződhet arról, hogy úgy van-e.(transzparens egzisztencia). Azonban arról sem szabad elfeledkezni, hogy milyen intenzív megismerési folyamaton kell átmennie az asztrológusnak. Vagyis, mint magát asztrológusnak valló személy úgy számít igazán asztrológusnak, ha életfeladatai felvállalásának nekikezdett (személyes élete áttetszősége, tisztasága, transzparenciája), de másfelől, pontosabban ezzel együtt van egy másik komponense is az asztrológusi hívatásnak: a tájékozódás, önképzés, orientáció, tanulás. Úgy tűnne, hogy ahhoz, hogy útmutatást, információt tudjon adni, többet kell megtanuljon, mint amennyire személyes élete rendezéséhez szüksége lenne, valójában azonban nem tanul többet, mert az általa felvállalt asztrológusi hívatás szellemi kerete pontosan magában foglalja és mértékszerűen kiegyensúlyozza, hogy ne mint többlet, hanem mint helyére kerülő szellemi tartalom legyen jelen az, amit "plusszban" tanul. De hová akarok elérkezni? Oda, ahol az asztrológiát és az asztrológust ma teljesen félreértik. Egy ügyvédi, vagy egy mérnöki, vagy egy orvosi stb. tudás és felkészültség hivatalosan és általánosan elismertnek számít, de ne is beszéljek a közigazgatásban, politikai életben, a vezetésben betöltött olyan hivatásokról, amelyek szélsőségesen túlértékelődnek és a "társadalmi igazságosság" értelmében, olyan pozícióban és "anyagi" juttatásban van részük, amely jóval egy reálisan megindokolható szükségesség nívója fölött van. Mindez azért mert egy alapvetően racionális, ipari társadalomban élünk, ahol még mindig az számít értéknek, ami kívül van, ami kézzel fogható, megehető, megiható, belakható, élvezhető, s nem helyezünk elég hangsúly a dolgok átfogóbb, személyünket is implikáló értelmezésekre. A Descartes óta elindított és uralkodó racionális, pragmatikus világkép értelmében túl jól megtanultuk, hogy az a reális, ami kívül van, a felszínen,
nem csoda, ha ennek van értéke a nagytöbbség szemében. Megismertük a külső világot, annak törvényszerűségeit, tudunk racionálisan gondolkozni, nem dőlünk be a babonaságoknak, mint a középkorban, de közben nem tudjuk értelmezni, az Istenhez vezető, önállóságunk alapját képező belső mélységeinket, valóságunk különböző szintjeit. Még mindig, mindent egysíkú, a mélységet és a személyt megkerülő gondolkodással próbálunk magyarázni és megoldani. Nem arról van szó, hogy az asztrológus nem gondolkozik racionálisan és nem számol az anyagi valósággal, hanem arról, hogy nem csak így gondolkozik és nem csak ezzel számol. Az emberek nagytöbbségének szemében az asztrológus még mindig a középkorbeli, vagy még azelőtti babonás, garabonciás ember, aki nem gondolkozik, nem figyel, nem szintetizál, nem analizál, csak transzba esik s mondja a kinyilatkoztatásait, anélkül, hogy értené annak értelmét. A személyi horoszkóp értelmezés nagyon is kemény és sok agyi műveletet, előzetes gyakorlati és metafizikai ismereteket igénylő feladat, amennyiben azt valaki komolyan és felelősségteljesen végzi. Metafizikai megalapozottság nélkül az asztrológia, olyan, mint matematika nélkül a fizika, vagyis igen gyenge. Régi szimbólumai üresen konganak s spekulatív, jósolgató, kicselező technikái jobb esetben bárgyúak, rosszabb esetben az embert szellemében, imaginációjában, megkötő, visszafejlesztő technikák. Egy horoszkóp megírása, a gépészeti egyetemet végzett feleségem szerint is, sokkal több szellemi munkát igényel, mint például egy családi ház megtervezése, amivel még külön megismerkedett, foglalkozott az egyetemi évei során.

Ezzel szemben az asztrológus:
1. Ha van is valamely, valamennyire elismert oklevele, amellyel a társadalmi törvényességgel is összhangban tudna tevékenykedni, külön erőfeszítéseket kell tegyen állandóan azt célzandó- mint jelenleg én is - hogy senki semmilyen irányból ne tévessze őt azzal a kövéredő álasztrológusi üzlethálóval, amellyel találkozhatunk például az interneten is, és amelynek metafizikai-szellemi színvonala nagyon alacsony, annál több bennük az önkényes spekuláció.
2. Mégiscsak bosszantja, hogy olyan intenzív szellemi - mentális - intellektuális erőfeszítést kell végrehajtson egy-egy horoszkópértelmezés során, amelynek egy tízedét is sokkal jobban megfizetik "jobb helyeken", így szembe kell néznie saját haragjával, amit a jelen emberiség korlátozottsága ellen táplál. Nincs olyan bizottság, intézmény - lehet, jobb is mivel az emberiség gondolkozása még nem áll azon a szinten - amely csakugyan megbízhatóan meg tudná állapítani az asztrológusi hivatásban való kompetenciáját valakinek. Így bejön egy olyan is- természetesen úgy, hogy ezért felelősséget is vállal-hogy mindenki önmagát minősíti és méri fel saját színvonalát illetően.
3. Ha a pénzre utalást tesz, máris úgy tűnik, hogy "ahá, tehát erre megy ki a játék", vagyis úgy tűnik, hogy az egész nem egyéb, mint nyerészkedés. A mai társadalmi szemlélet-ha van ilyen- az egészen jól követhető haszonértéket veszi alapul és ennek alapján állapítja meg, valami értékes vagy sem. Sok, személyes sorsa vonatkozó, nagyon fontos információ nem bír ilyen közvetlenül követhető haszonértékkel, amiről azon nyomban meg lehetne állapítani, hogy értéke miben áll. A horoszkóp szintézisemet nem tudom azonnal felkenni az arcomra, mint egy jó sminket, nem tudom felvenni magamra, hogy mások lehetőleg megcsodálhassák és irigyeljenek miatta, nem tudok kimenni az utcára mint a vadonatúj kocsimmal, mobilommal, amire bukna a világ legmenőbb pasija, nője, barátnője, főnöke. S nekem a boldogságom akadálymentesen biztosítva lenne.( Lám, külsőségeket elsőrendűnek tartó, megfertőzött racionális gondolkodásunk mindenhová beszüremkedik.) Sőt még csak nem is élvezhetem, mint egy Wellness hétvégei masszázskúrát, vagy egy külföldi utazást. Egyébként nem egyet ismerek olyan embert, aki mindezeket megengedheti magának és a világba mégis ki van vettetve, sem boldog párkapcsolatra nem képes, sem egészséges életvezetésre, sem derűs életérzésre. Hosszútávon nem csupán anyagiakban lemérhető haszna van az asztrológusi tanácsnak, hanem elsősorban egészségben, párkapcsolatban, lelki koherenciában, és egységességben lemérhető haszna. Egyáltalán nem mindegy, az, hogy megértem-e mi az én helyem, s hol az én helyem, mind, hogy állandóan spirituális helyemtől eltávolodva a világba kivettetve, korlátolt racionális érveim és Lilithem hatására, máshol keresem a boldogulásomat, mint ahol azt, az én személyi horoszkópom szerint, megtalálhatnám, s így spirituális önvalómra ébredhetnék. Rendet rakhatnék önmagamban és a körülményeiben, amely által a spirituális források és energiák sokkal tisztábban, akadály mentesebben áramolhatnának az én lelkivilágomban, szervezetemben, viszonyrendszereimben. Ugyanis annál rosszabb sincs, mint amikor valaki nincs a helyén, ráadásul ennek még tudatában sincs, csak érzi, hogy nincs valami rendjén vele és körülötte, mert el van idegenedve a környezetétől, a világtól, de legfőképpen önmagától. Ilyen eltávolodott körülmények között nem kaphatom meg azokat az embereket, azokat a visszajelzéseket, amelyek tápanyagként szolgálhatnának a lelkemnek, s amelyeket feldolgozva egyre függetlenebb, érettebb, átlátszóbb, derűsebb, nem csupán anyagi értelemben vetten, de azt sem kihagyva gazdagabb személyiséggé válhatok. Az ilyen kivetett ember tud egyebet tenni, mint folyamatosan erőszakoskodni, alakoskodni, meghunyászkodni, főnökösködni, ki, ki természete és előélete szerint. Vagy nem mindegy például, hogy fölöslegesen viaskodom-e a párommal, miközben egyáltalán nem vagyok tudatában annak, hogy valójában milyen belső szálak kötnek az ő problémájához, "nehéz" természetéhez.


4. Azonban, hogy ilyen információkhoz eljusson az asztrológus, összehasonlíthatatlanul többet dolgozik, mint egy mechanikus műveleteit rutinosan végző, jól fizetett, elismert szakember vagy valamilyen más pozíciót, hívatást betöltő személy. Ugyanakkor, lehet, hogy az illető asztrológus harmichárom-harmincnégy éves és két kis gyermeke van és rendkívül zavarja, hogy az asztrológiai tevékenysége mellett, fix fizetéses intézménynél is dolgozik, mégis nehezen tudja eltartani családját, az asztrológiát övező előítéletek miatt. A mai ember pragmatikus, felszínes gondolkodásának köszönhetően, nagyon sokszor egyenesen sajnálja a pénzét a spirituális fejlődésére fordítani, s ebbe ráadásul bele sem gondol. Sokkal hamarabb kiadja pénzét, mondjuk egy jónak számító dzsekire. Amely dzsekit (de írhatnék itt szandált, sportcipőt, síbakancsot, prémkabátot, kocsilámpát, mobiltelefont, zene lejátszó készüléket, fodrászhoz járást, stb..) két év múlva maximum már nem vesz fel, mert kimegy közben a divatból, s amely ipari cikkből százakat, ezreket lehet sorozatban gyártani. Mintha az ember azért élne, hogy dolgozzon, s utána minden pénzét anyagi, ipari cikkekre fordítsa. Ez az érték koncepciónk ma. Ez a megfordított, diszharmonikus Jupiter, s közben panaszkodik az asztrológusnak, hogy kevés a pénze. Most már az értelmesebb emberek belátták, hogy racionális tudásuk fejlesztésére az iskola elvégzése után is szükségük van, s ezért a különböző tanfolyamokra elmennek. Viszont azt, hogy a spirituális tudásának tágulása érdekében is érdemes áldozatokat hoznia azt igen kevesen látták, látják be. Startból biztosan nem. Mintha az asztrológusnak nem kellene, miután fáradságosan, a legjobb tudását latba vetve, megírt egy értelmezést, ennie, innia, gyermekeit, családját ellátnia. Vagy, talán egyes emberek abban reménykednek, képmutatóan, hogy az asztrológust és családját az angyalok, majd ellátják. (Ezennel jelentem nem táplálkozunk még csak csillagokkal sem.)
Közömbös az emberek számára, hogy az asztrológus és családja gazdasági, pénzügyi ellátása milyen forrásokból származik, csak éppen ők ne kelljen megfizessék a méltányos árat, amelyet sokallnak, s lehetőleg ingyen szeretnék igénybe venni tudását, gondolkozását, idejét. Értem itt elsősorban az e téren teljesen tájékozatlan, félrevezetett Erdélyi rendelőket. Az ingyen, barátságból, felállított horoszkóppal csak az baj, hogy aki megkapja nem is értékeli, s nem is veszi komolyan, s nem is tudja hasznát venni, ha akarja sem. Már az egyetemes törvények, nevezetesen a kompenzáció törvénye miatt sem, amelyekről mindenki tud a lelkiismerete szintjén. Ennek értelmében, ha valamit nem fizetek meg az őt megillető értékben, (függetlenül az éppen fennálló szűkagyú társadalmi megítéléstől,) az nem fogja az én fejlődésemet, tágulásomat szolgálni, még ha ipari cikkről van szó, akkor sem, nemhogy egy személyes a spirituális énemet érintő magas szintű szolgáltatásról. Márpedig a horoszkópomat pontosan ezért készíttetem, mert eljutottam oda, hogy komolyan fejlődni akarok.

5. Mondhatná bárki, hogy hát törjön ki, a lehetőség az övé, gazdagodjon meg. Voltak és vannak sikerasztrológusok, akiknek nincs ilyen problémájuk, amiről most írok. Az azonban inkább üzletnek nevezhető, semmint asztrológiának. Jelenleg: az asztrológia és az asztrológusi hívatás hivatalosan nem törvényesíthető, nem intézményesíthető, társadalmi szintű elismerése és kompetenciája nem adható meg, mert hiányzik- éppen a közösségi, társadalmi rendből- az a szellemi rangot hordozó ember, szervezet, amely oda tudná ítélni az asztrológussá lenni akaró személynek a hivatásgyakorlás jogát. Mindez nem is baj. Végül is az asztrológus személye és a horoszkóprendelő személye között kell létrejönnie a kapcsolatfelvételnek, nincs szükség semmiféle társadalmi intézményes közvetítésre, jelen körülmények között ez úgyis csak többet ártana, mint amennyit használna az egész ügynek.
6. Az asztrológus eléggé egyedül marad, egyrészt a szellemtelen társadalmi apparátustól, másrészt az álasztrológusi piacfutamoktól távol tartva magát, esetleg egy-két hasonló látású, gondolkozású társával. Lehet közben azon is gondolkozik, hogy hagyja-e az egészet. Azonban, ha tudok valamiről, nevezetesen erről a látásról, tudásról, amit az igazi metafizika alapú asztrológia ad, nem lehet csak úgy hagyni, csupán abból a megfontolásból, hogy rosszul jövedelmező tevékenység. Fenntartom a lehetőséget, hogy néhány ember esetleg mégis meg akarja ismerni a horoszkópját (önmagát) és ha nem tartja túlságosan drágának, akkor megrendeli, én pedig legjobb jelenlegi tudásom szerint dolgozok lelkiismeretesen 20-22 órát, amennyi idő alatt elkészül az értelmezés. Azt hiszem, legjobb próbája ez annak, hogy nem nyerészkedés miatt végzem ezt. Ha azért tenném, akkor 130-150 RON-ért, biztosan nem dolgoznék 20-22 órát, szellemileg eléggé igénybe vevő módon.


Nos, körülbelül ennyi. Ha az egészből az derülne ki, hogy azért lázadok, mert annak ellenére, hogy az igazi asztrológus - márpedig én annak tartom magam, mint ahogy minden asztrológiával hivatásszerűen foglalkozó személy annak tartja magát- tehát annak ellenére, hogy milyen sokat tanul és tud, és személyes élete is tiszta, sem társadalmi elismerésben nem részesül, szegényen él és ráadásul meg kell küzdenie az álasztrológusok nyerészkedő hadával, akkor nem értem el célomat ezzel az írásommal. Anyagiak, szellemiek és az asztrológia- ez lett volna a főcím, amely alatt három fejezetben bemutattam néhány aspektusát az asztrológusi hivatásnak. Folytatása következik. (esetleg).


Publikálva: 2008-07-25 09:52:09
Megnézve: 4236

Sorsok értelmezõjeként várom a kérdezõt!


    Aktuális

    ...Dénes Mária
    Address:

    E-Mail:
    denesmaria73@gmail.com denes_albert72@yahoo.com


    Skype ID: maresz9   OFFLINE [OFFLINE]

    Asztrológia, tudás és szabadság- Tanulmánykötet

    Esszék, Tanulmányok

    Egyetemes törvények


    Most: 2018-07-17
    Oldal látogatva: 477799
    Most az oldalt nézik: 3 (Regisztrált felhasználók: 0, Vendégek: 3)
    (Nincs regisztrált felhasználó online)
    (Robotok: 0)
    Legtöbben itt voltak: 36, ekkor: 2010-03-27 21:37:24
    find Keresés a tartalomban




    Belépés
    Felhasználónév:
    Jelszó:

    Regisztrálás
    [651 regisztrált felhasználó]


    free counters

    Dénes Mária

    Névjegy létrehozása